Őszi bejegyzés

Bejegyzésem apropója, hogy holnaptól, azaz október másodikától 4 napon keresztül a 4 gyerekünk születése napról napra felkerül a tortenetek.szules.hu oldalra. Ha minden igaz.
Mégpedig azért kerül most oda, hogy éppen október 5-re essen Janka születése, Ági aznap lesz 2 éve rabságban, Janka képviseli ezt a szomorú évfordulót.
Szerettem volna ezt megosztani, minél többen olvassák, minél többen gondolnak erre, annál jobb. Éjféltől tehát fent lesz Samó, aztán minden nap egy új gyerek.

Nagyjából ezért vettem a fáradtságot, de ha már itt vagyok, beszámolok erről-arról.

Nyáron Magyarországon voltunk, meg kellett tapasztalnunk, hogy milyen nehéz egy külföldön született gyereknek útlevelet csináltatni, protekcióval és felkészülten (mielőtt hazamentünk, már anyu elkezdte meghatalmazással intézni az anyakönyvezést) mindösszesen 2 hónapot vett igénybe, de normál ügymenetben, ha lépésről lépésre tudjuk meg a dolgokat és nem tudunk sürgetni semmit, ez 4-5 hónap is lehetett volna. Más országban egy ilyen eljárás kb. 20 perc, erről is van tudomásunk.

Az egészségügybe is kénytelenek voltunk belekóstolni, mert Janka szaruhártyáját egy nyírfatermés darabja felsértette, pár napig a szemklinikán is voltunk. Itt a gyerekosztály kompletten be volt zárva, ezért a gyulladásos osztályon VIP szobában voltunk, ami egyágyas, de felhoztak egy rácsos ágyat mellé. A dolgozók nagyon kedvesek voltak, ez az útlevél ügyintézésénél is feltűnt, de míg ott bürokratikus akadályokba ütköztünk, itt egyszerűen fejetlenség volt. Amikor óránként kellett cseppenteni Janka szemébe, nem sikerült kibuliznom napi 3 cseppnél többet. Másnap a doktornővel tudtam csak elintéztetni, hogy kezeljenek annyira felnőttként, hogy megengedik, hogy én cseppentsek, mert a nővérek nem adták oda a szemcseppet. Amikor aludt a Janka, nem cseppentettek (pedig akkor sem bonyolult, a szemzugba kell cseppenteni és egy pillanatra kinyitni a szemét - talán könnyebb is, mint ébren) amikor meg ébren volt, nem jöttek. Közben az orvosok meg be voltak rezelve, hogy mi lesz a szemével, előírták a gyakori cseppentést, ugye. Arról nem beszélve, hogy mikor bementünk, egy csomót kellett arra várni, hogy megmondják, mi lesz, úgyhogy pont amikor megszoptattam Jankát, közölték, hogy most 4 óráig ne adjak neki enni, mert altatásban fogják vizsgálni. Ha negyed órával korábban szólnak, akkor azonnal is altathatták volna. Így viszont nem szoptathattam meg miközben nagy fájdalma volt, és negyven fok meleg volt, tehát szomjas is lehetett. Szerencsére elaludt, úgyhogy nem volt végig szenvedés, de a vége sajnos igen.

Amúgy a Dunánál töltöttük a nyár nagy részét, de keveset voltunk egyszerre mindannyian együtt, Ádám Kanadai turnéja egy hónap volt, a nagyok (Samu és Leó) táborban voltak 3 hétig, amikor együtt lettünk volna, akkor volt a kórház, felüdülés volt visszajönni. Nem tudom, pontosan mi az a honvágy dolog, de éreztem a végén. Ennek ellenére nehéz volt belerázódni az itteni életbe is.

Eladtuk otthon a kocsit, és itt vettünk egy ugyanolyat, ami jobbkormányos. Sima ügy vezetni, a baloldali közlekedést már megszoktuk, a vezetőülés átkerülése nem okoz gondot..... amíg bele nem nézel a tükörbe. Egy hónap után most kezdem megszokni a tükröket, a legnehezebb a középső, belső tükör. Mindenesetre sokkal könnyebb így előzni például.

Egy komplett berendezett stúdió fogadott minket a garázsban, Sarla és Adam csinálták.

A gyerekek angolja egyre jobb, Samu tömegközlekedéssel jár suliba, és beadtuk az önkormányzathoz az átjelentkezést a közelebbi suliba. Talán most sikerül. Ádám közben volt egy hetet Magyarországon, 3 koncert volt, a héten meg Franciaországban lesz pár napot. Janka hízik, Artúr és Leó pedig fociedzésre járnak Mr Reeshez a suliban, aki pont úgy néz ki mint Tarantino.

Vannak dolgok, amik nem változtak, a méhlepényem négy hónapja itt áll a ház előtt. Azt kell mondjam, hogy valóban hermetikusan lezárták, mert különben a rókák már rámentek volna. A bábák azt mondták, hogy ne izguljunk, nem fogják túl hamar elvinni, de megtudtam, hogy mostanra azért már izgulhatunk, mert ez nem a rendes ügymenet, hogy egész nyáron ott áll a ház előtt a cuki sárga doboz benne az emberi hulladékkal. Minden nap reggel betervezem, hogy bejelentem, ugyanis elfeledkeztek rólunk, de aztán végül elmarad a megfelelő telefonszám felhívása bokros teendőim miatt. Akkor ugyebár nem értek ide, most meg nem is jönnek... szóval itt is lehet mit olajozni a gépezeten.

A napirendünk a következő: Samu órája csörög 6.45-kor, az enyém 6.55kor. Mikor kitántorgok 7 óra körül, ő már felöltözött és erősít a nagyszobában (húzódzkodik meg fekvőtámasz, ilyesmi). Felteszek egy kávét Ádámnak és reggelizünk Samóval, szótlanul, csendben, félálomban. Közben lassan bebootolunk, és felgyorsul a beszélgetés, megbeszéljük, mi lesz ma, stb. Megcsinálom az uzsonnáját, ami általában egy szendvics, egy csokis briós mostanában, egy gyümölcs és valamilyen innivaló. Közben a többiek ébredeznek. Samu megint csörög 7.40 kor, és elkezdi venni a cipőjét. A következő 5 percben kábé annyi dolog történik, mint az előtte eltelt egy órában. Például kiderül, hogy nincs zokni a tornacuccban, vagy írjak levelet Miss Coopernek mert ő nem tudja elmondani, vagy nincs meg a könyvtári könyv, vagy a bérlet. Esetleg még egy pirítóst csináljak az útra, mert mégis kér olyat, amit előtte nem. Ilyenkor már Leó felkelt, és úgy gondolja, elmondaná, mit álmodott, vagy az Artúr kiabál, hogy nincs fent vécépapír. Ha nincs egyéb fennakadás, akkor Janka szólít.
Samu elmegy elvileg 45-kor, gyakorlatilag 48-kor, fut a busz után. Én bejövök, és szemügyre veszem, hogy itthagyta a levelet, amit iratott velem, vagy került zokni a tornacuccába, ezt meg is tudom nézni, mert nem vitte magával. Szerencsére a kaját sosem hagyja itthon, eddig még a bérletet is vitte mindig.
Közben már Leó elkezd enni, Ádám kávézni, Artúr játszik fent. Békésebb pillanatok jönnek, főleg azért, mert már felébredtem és nem vagyok lelassulva, vagyis ugyanaz a mozdulatsor 5 perc helyett felet vesz igénybe, és nem rontom el. Nem vajazom meg a pirítóst pirítás előtt, nem gondolkozom azon, hogy miért melegítem most a vizet vajon, hanem egyszerűen megcsinálom a teát.
8.45-kor elindulnak a gyerekek iskolába. Leó egyedül, rollerrel, Artúr pedig vagy Jankával és velem, vagy Ádámmal. Ha én kísérem, akkor legtöbbször a kapu előtt 50 méterrel búcsúzunk, onnan egyedül megy. Ez vált be, mert ha a kapuig kísérem, akkor sokszor meggondolja magát, hogy nem akar iskolába menni, és akkor nagyon nehéz az elválás. Mire hazaérünk, Janka elalszik, akár kendőben, akár babakocsiban volt. Hiába erőlködik, az utolsó pár méteren feladja, vagy esetleg akkor alszik el, mikor épp hazaérünk. Persze csak rövideket alszik. Ekkor van kb. 9 óra, 6 óránk van és ez borzasztó gyorsan elmegy a napi ügyintézéssel, általában azon kapom magam, hogy a felénél tartok, és már csak egy óránk van mielőtt megyünk a fiúkért és még nem kezdtem el főzni vagy nem vásároltam be. Sosem értem, hogy hogyan történik ez, de ritkán érek a dolgok végére. Ezért sem írtam eddig, és lehet az is, hogy ritkán fogok. Ma például hosszú gombfocimeccs alakult ki, amíg ezt írtam, de a vacsi meg a fürdés csúszik nagyon. Artúr fáradt, mert ma focija volt. Ja igen, az értemenés pl. focis napon azt jelenti, hogy Leó egyedül jön haza, Artúrért meg vagy Ádámmal együtt megyünk, vagy csak egyikünk, én persze Jankával együtt mozgok. Mire hazajövünk, Samó is itthon van, vagy akkor érkezik. Uzsonnáznak, játszanak egymással vagy velünk, elég fáradtak. Ezért kis kiabálás, összeveszés minden napra jut, sokszor sírás is.
Mostanában este Columbót nézünk, ami azt jelenti, hogy fél 8-ra megfürödve, megvacsorázva kell leülnünk a mozihoz. De jobb, ha hétre, akkor nem kell rohanni a fektetéssel. Janka film közben alszik el, a többieknek pedig este kilenckor villanyoltás, legfőképpen Samunak, mert nagyon nehezen kel fel, ha tovább húzzuk.
Ha próba van nálunk, akkor este 9-10-11-ig tart, de aztán mindenképp vége a napnak.

Nyári szünet

Itt Nagy-Britanniában július 20-án kezdődik a szünet, és összesen 6 hét. Év közben viszont sokkal több és hosszabb szünetek vannak. Mi elkértük magunkat, nem maradunk tehát kicsit hosszabb szünetünk lesz, jövő héten megyünk haza.

Hallásvizsgálat

Ma voltunk hallásvizsgálaton. Otthon nem emlékszem ilyenre, bár lehet, hogy már azóta van. Emlékeim szerint otthon a hallássérült gyerekre azt mondják, hogy milyen jól alszik, a porszívóra sem ébred fel. Aztán amikor már nagyon rég nem beszél, akkor kerül el a hallástesztre.

Egy falat Magyarország

Kedden a követségre mentünk Londonba, hogy Jankának csináltassunk egyszeri utazásra jogosító okmányt, hogy eljöhessen velünk nyáron Magyarországra. Már szülés előtt aggodalmaskodtam ezen, mert az kiderült, hogy útlevelet kb. 3 hónap alatt kapna, és ez akkor is túl sok idő lett volna, ha korábban sikerül megszületnie.

Brit tetvek

Most szünet van a suliban, de még előtte Artúr egy üzenetet hozott haza, miszerint tetűveszély van a suliban. A papíron azt is leírták, hogy mi a teendő, ha tetveket találunk, és én még evvel a módszerrel nem találkoztam:

Janka, Samó

Janka eszik, alszik, böfög, kakil, egyszóval jól van, Nézelődni is szokott.

Onlány

Végre, megszületett Janka!

Megírom, amíg friss az élmény, mert aztán bennem is átíródnak a dolgok...

Várunk tovább

Tegnap éjjel azt hittük tényleg, hogy megszületik a Janka. Délután a gyerekek átmentek a Balázsékhoz, ott is aludtak. Végig mondtam, hogy nem biztos az egész, mert magam sem hittem el, hogy egyszer kijön belőlem ez a gyermekecske, de azért egyre bizonyosabbá váltam.

St Michael's Hospital

Ma vagyok tíz nappal a kiírt időpont után, ezért CTG-re kellett mennem a St Michael's kórházba. Sejtettem, hogy nem lesz leányálom, mert már a bába jelezte, hogy a szülésindításról is fognak velem beszélni ha elérkezik ez az alkalom.

Barbara néni

Barbara néni a szomszéd idős néni, aki mindig mosolyog, és még mindig nem utál minket, pedig Ádám gyakorol, jönnek hozzánk próbálni, a gyerekek rajcsúroznak, én meg hangosan beszélek a kertben is. Mondjuk ők meg éjjel kettőig tévéznek, az is igaz. A férje nem mutatkozik be nekünk, bár már mi többször bemutatkoztunk neki, így magunk közt Barbara bácsinak hívjuk.

Gyorsjelentés

Tegnap voltam a bábánál, aki avval a fantasztikus hírrel állt elő, hogy tökéletesen zárva van a méhszájam.

Jelentés

Mielőtt még lerágnátok a körmötöket: bébi bent, mindenki más kint. A fiúk tegnap a Balázséknál aludtak, mert egyértelmű jeleit láttuk a közelgő szülésnek. Mostanra persze minden elmúlt.

Oklevél

Artúr tegnap el volt szontyolodva, hogy van két gyerek, akik rugdossák, ha nem néz oda a tanár, és tegnap leöntötte az egyik vízzel, meg összefirkálta a rajzát, amihez a fiókját direkt kinyitotta, szóval ez már elég nagy bunkóság. Egyre több és egyre rosszabbul esik. Volt min keseregnie.

Bábánál voltunk

Éva és Lenke elkísértek a bábához. Ma nem találkoztunk új bábával, mert az éjjel volt egy otthonszülés, és akit nem ismertem, pont az a bába ment ki ma a babához, hogy megnézze (mert a bábaegységből ő az, aki a babákat megnézi). Úgyhogy ott volt Laura, aki házhoz is jött a homebirth chat-re, meg a tanuló, aki már csak péntekig gyakornokoskodik.

Nem írok

Mert egy kicsit már be vagyok szűkülve.
Le vagytok tojva, ez van most.

Falmászás

Tegnap Samut elvittem falat mászni. A cucca nemrég érkezett, a fakockákkal együtt, végre mehetett (persze lehet bérelni is, de nem valami olcsó mulatság... illetve az itteni fizetésekhez képest nem vészes, de a mi pénztárcánkhoz jobban passzolt a saját felszerelés)
Azt tudtuk, hogy a bristoli falmászócentrum egy használaton kívüli templomban van, de gondoltam, nektek is felteszek képeket.

Kórházi brossúra az otthonszülésről

Nem bírom ki, hogy ne foglaljam össze nektek azt a kis 8 oldalas fénymásolt brossúrát, amit kaptam az otthonszülésről. Elején a kórház logója.

Midwife chat

Ma nagyon szülésre készülős napot tartottunk, először is felugrott egy bába meg egy bábatanonc úgynevezett midwife chat-re, amit Magyarországon úgy hívnak, hogy 37. heti beszélgetés. De teljesen másmilyen volt. A közös, hogy ez az otthonszülésre való felkészülés része.

Tudja, és tudja

A múlt heti ultrahangon kiderült, hogy a Janka feje ugyan lent van, de a lábai még lejjebb, tehát nyújtott lábbal "áll", mint aki épp meghajol a színpadon. A feneke fent, tehát nem túl nagy erőfeszítéssel helyes pozícióba kerülhet, vagy magától, vagy orvosi segítséggel. Reméltem, hogy inkább magától. Akivel beszéltem ezügyben, mindenki azt mondta, hogy ez egy nem tankönyvi helyzet, még nem helyezkedett el a születéshez, ráérünk akkor aggódni, ha elhelyezkedett, de nem megfelelően.

Rejtély

Tegnap az Ádám bekötötte a hifit, dj-zett egy kicsit a youtube-ról, jó hangosan, hogy megnézzük, hogy szól, énekeltünk, táncoltunk, ahogy kell. Telt, múlt az idő, este skype-on beszélt hosszan a Petivel úgy éjféltől kettőig a kertben. Aztán alvás. Reggel pedig mikor hazasétált a suliból, oldalt jött be a kerten keresztül, és látja, hogy a biciklinek hűlt helye. Mi az összefüggés ezek között?

Van egy jó meg egy rossz hírem

Kezdem a jóval: megjött az NI Numberem!!!
A rosszabb az, hogy jözben Ági fekvésre ítélt, úgy értem, szigorú fekvésre, mert olyan tüneteket sikerült produkálnom, amiből arra következtet, hogy nyílik a méhszájam. Most április 21-ig kell szigorúan feküdni, mert akkor töltöm be a 37. hetet, és onnantól nem számít már koraszülöttnek a baba.

Pelenkakérdés

Amíg Ádám Franciaországban van (2 nap), gondoltam, előveszem a Janka zsákjait, hogy megnézzem, hány újszülöttruhánk van, mosok, szortírozok. Kihoztuk a mosható nadrágpelenkákat is magunkkal, amiket még Samunak vettem, kiszolgált azóta pár gyereket, és nagyon büszke voltam, hogy ki tudtam deríteni, hogy kinek adtam oda utoljára. Megvolt nekik még, sőt, alig használták. Örültem, kihoztuk.

Lakásunk

Felmerült egy olyan igény, hogy küldjek már rólunk olyan képet, ami nem homályos, nem sziluett és nem bolhacirkusz. Mivel komoly jogi problémák adódnak, nem csak a családom, hanem én sem vagyok oda attól, hogy egy nyilvános blogon mutogassam magam, meg kell elégednetek evvel a minőséggel. Viszont gondoltam, lefotózom, hogy hogy áll a lakásunk most. Mármint az alsó szint. A nappalit már láttátok, most a többiről legyen tehát szó.

Most ez van nálunk

Most volt vacsora, Anna és Ádi itt alszanak, és Dawn átjött teázni aztán maradt vacsorázni, most pedig zenélés van...

Cheddar

Ádám megkapta az NI számot. (Hétfőn voltunk interjún, pénteken itt volt a szám.) Én meg szereztem egy új időpontot interjúra, negyedikére, negyven mérföldre innen. Mert itt csak 19-én van időpont. Nem igazán értem, hogy szeretnék társadalombiztosítást és adót fizetni, ők meg folyamatosan visszadobnak. Senki nem érti, hogy mi a bajuk velem.

Rothadó kapitalizmus

Samunak nincs angol-magyar, magyar-angol zsebszótára. Kérték, hogy szerezzünk be, de nem árulnak minden sarkon.

Rövid összefoglaló

Voltunk NI interjún, most mindketten. Nem vagyok olyan bizakodó, mint a múltkor. Azt mondta a pasi, hogy Ádámnak nagyobb esélye van arra, hogy megkapja, erre ő is kicsit rásegített, mert egymás után mentünk és elég reménytelennek látszódott a helyzetem, Ádámnál azt sugallta, hogy hagyjuk ezt a self employed szitut, maradjon a "munkát keresek" verzió, akkor hamarabb lesz ebből NI szám. Nekem is ezt javasolta, ha elutasítanak.

Szombati mindenféle

Kezdjük egy önérdekű közleménnyel: kiadó a lakás, ahol eddig laktunk. Légyszi a facebookon menjetek az oldalamra, és osszátok meg. A képek sokkolóak, sosem volt ilyen tiszta, ilyen rendes, ilyen üres. Csillog, villog.

Aztán a mai napról: 

Reggel Arti az osztályával skypeozott, mert ma otthon munkanap volt, legalábbis a mi sulinkban. Aztán a Leó is beszélt az ő osztálytársaival.

A carboot sale 12kor már erőteljesen üres kezdett lenni, pedig csak 10kor kezdődött. 

A szád járjon, ne a kezed!

Azért hagytam ki ennyit, mert semmi energiám nem maradt tulajdonképpen semmire sem, ami nem feltétlenül volt szükséges. Leadtam egy munkát, úgyhogy most elég sok alváshiányom van. Közben készülünk a hétfői NI interjúra, most mindketten megyünk, egymás után. Be kell bizonyítanunk, hogy dolgozunk, hogy munkát keresünk. Mindenképp.

Ma már az új helyen alszunk

Leköltöztünk, legalábbis a szivacsaink lejöttek, meg pár fontos dolog. A "historical charm"-ról annyit, hogy bepenészedett az egyik szivacsunk másfél hónap alatt, és 2 hét alatt kirágták az egerek az egyik vadiúj egyenruha-pólót. Samó és Ádám nagyon sajnálják a Keeper's Cottage-t, én csak részben. Mikor jöttünk el, épp a házunk melletti részen volt a szarvascsorda, mintha tőlünk vettek volna búcsút. Még csak 2 autónyi cuccot hoztunk el, jövő héten sokat fogunk pakolni.

Pár fotó

Anyák napja van itt, ami váratlanul ért minket, és ez a hétvége volt a tyúketetős. 

Ezekről kaptok pár képet:

Midwife

Mára volt időpontom a midwife-hoz, azaz a bábához, aki mindenkinek végzi a terhesgondozást. A nők nagy része kórházban szül, bábával, de nem ugyanavval, aki a terhesgondozást végzi, hanem egy kórházi bábával.

GP (háziorvos)

Na leírom a GP-t. Elég lázas voltam hétfőn, nem is tudom, mikor voltam ennyire ramatyul. Pont aznapra volt időpontom a háziorvoshoz a terhesgondozás miatt. Gondoltam, hogy lemondom, vagy telefonálok, hogy jöjjön házhoz. De aztán valahogy lendületbe jöttem, és elmentem a rendelőbe.

Találós kérdés

Beteg voltam, és adós vagyok a GP leírásával, majd bepótolom. Mára azonban egy találós kérdéssel szolgálhatok nektek. Azt kell kitalálni, hogy a következő történetnek melyik (csupán egyetlen) részlete nem igaz.

Előre, rendületlenül

Haladunk lépésről lépésre.
26-án van időpontunk NI Numberre. Nekem másodszorra, szóval addigra nagyon be kell bizonyítanom, hogy tényleg dolgozom. Már csak azért is, mert a Child Benefit, ami automatikusan jár állítólag, és vele együtt NI Number is, most küldött egy levelet, hogy írjam meg az NI Numberemet, hogy tovább intézhessék a dolgokat. Regisztráltunk (egyelőre csak Ádám meg én) a háziorvosnál, átvettük az új lakás kulcsát.

Apró lépések

Ma regisztráltam magam a GP-nél azaz a háziorvosnál. Egyrészt mert nem csak a midwife-hoz kell mennem, ahogy eddig hittem, másrészt pedig szeretném kidugíttatni a fülemet.

Mára ennyi

No comment

Hétvégi beszámoló és iskolarádió 5.

Adós vagyok az egész hétvégével, meg a mai sulival, mert a kicsik is elkezdtek végre iskolába járni. Nem is tudom, honnan kezdjem. Marciék meglátogattak minket a hétvégén, szombaton szikrázó napsütés volt, azt terveztük, hogy ők először megnézik a belvárost és a kikötőt, Ádám a fiúkkal csatlakozik hozzájuk és majd együtt jönnek a birtokra.

Iskolarádió 4.

Mára volt egy időpontunk az új (leendő) lakásban, hogy méricskéljünk ezt-azt. Ez is fontos volt, hogy méricskéljünk, de leginkább ürügy volt, hogy a postánkat megnézzük, mert vártuk a jogosítványunkat az új lakcímmel, illetve nem lenne hátrány visszakapni a gyerekek útlevelét a child benefit office-tól. A házinéni meg egy hete kiköltözött, tehát ha ezen a héten jött valami, akkor már nem volt ott senki, aki szóljon nekünk.

Monorci

Arra ébredtem, hogy a fél fülem totálisan bedugult. Ez nem múlt el sem a fülspraytől, sem a forró víztől, sem a fülgyertyától, sem semmitől. Tök süket vagyok a fél fülemre még most is.

Iskolarádió 3

Már tegnap nagy volt az izgalom, Samu alig bírt elaludni. Ma felmérték az angol és a matek tudását.

Maternity care

Nem halogathatom tovább, hogy megkeressem a terhesgondozás intézményét. A hozzánk legközelebb levő kórház a St Michael's Hospital. A honlapjukon rá lehet klikkelni arra, hogy "Help yourself to a normal bith" ahol tájékoztatnak arról, hogy hogyan lehet nagyobb esélyem egy normál szülésre.

Túrógombóc update

A túró sajnos nem túró volt, hanem úgynevezett frischkäse, nagyobb darabokból álló, amúgy irtó finom dolog, csak így kicsit változott a terv: mivel ez egy folyósabb cucc, kétszerannyi gríz kellett hozzá. Mivel kétszerannyi grízt tettem bele, és a gríz egy kicsit apróbb szemű, mint otthon, olyan nokedli jellegű gombócok lettek sárgaborsó méretű frischkäse szemekkel. Prézli rendben, tejföl rendben, gyerekeknek porcukor, szintén rendben, nekem porrá őrölt xylitol (elviselhető).

Napfényes vasárnap

Ma szokásos vasárnapi hőlégballonozás és kirándulás zajlott a kertünkben. Már nem fűtünk egész nap, gyönyörű idő van. Anna és Leó a házunk mögötti golfpályára járnak ki golflabdát gyűjteni, amik már nem tartoznak senkihez.

Ilyen is van

Tegnap elmentünk az ASDA-ba, vettünk a Samunak iskolai cipőt és nadrágot. azt mondta, hogy ronda és kényelmetlen, de vegyük meg, mert ebben a stílusban úgysincs jobb. És hogy hülyék az angolok. Az Asda egy elég nagy áruház, nem nekem van méretezve, ezt már a végére éreztem. Délután és este elég rosszul voltam, és most sem vagyok túl jól, ezért nem is írtam. Pihenek mindenesetre.
Ádi és Anna nálunk aludtak, ma már csak Anna fog, és Artúr pedig a Balázséknál. Most Ádám gyakorol a tapangépen és Artúr, Leó meg Anna lufi-zenekarral beszálltak (a lufit felfújják, majd a kijövő levegő visító hangját többé-kevésbé ritmussá alakítva zenélnek).

Fel vagyok iratkozva egy angol otthonszülős listára, és most olvastam életemben először (a magyar legendán kívül, ami szerint ez külföldön így van mindenhol) arról, hogy mentő állt a ház előtt. A dolog úgy zajlott, hogy a szülésnél otthon komplikáció lépett föl, ami miatt a bába kórházba akarta vinni a nőt, de a nő maradni akart otthon. Végül abban egyeztek meg, hogy csak sürgős beavatkozást igénylő komplikáció esetén mennek kórházba, ezért kihívnak egy mentőt a ház elé. Végül nem kellett kórházba menni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ez mindenkinek megnyugtató, elfogadható és kivitelezhető volt.

Iskolarádió 2

Ma voltunk a Bridge Learning Campusban.

Iskolarádió

Azaz hírek az iskolákról:
Tegnap Ádi és Anna, a Vera nagy gyerekei (9 és 10 évesek) elkezdték az iskolát a Luckwell Primary Schoolban. (klikkeljetek, és ajánlom a ”teaching staff” részt) Nem voltak túl bőbeszédűek, annyit sikerült megtudnom, hogy Annának 3 db Jess nevű barátnője is lett, meg 2 másik, és Mr. Brown, a tanító tudott pár magyar szót, de ő is tanított neki viszont. Ádi nagyon ki volt készülve, hogy minden pillanatban 15 gyerek lóg rajta fürtökben, úgyhogy megkérte a tanárt (ezen a ponton bizonyítást nyert, hogy már első nap sikeresen kommunikált), hogy hadd ne ússzon. Gondolom, ezalatt ült végre egyedül egy kicsit, és fellélegzett. Valamint kiderült számunkra az is, hogy van úszás is a suliban. Reggel elmondták a Verának, hogy az idegen nyelvű gyerekekkel kapcsolatos dolgokat a partneriskolával fogják megvitatni, mert nekik több tapasztalatuk van. Véletlenül ez épp a Bridge Learning Campus, ahova számításaink szerint a nagyobb gyerekek járnak majd...

Óriásbolha

Ma két piacon is voltunk. Az egyik a Tobacco Factory parkolójában volt, főleg kajákat lehetett kapni, mindenféle kézműves dolgot, itt van például ez az érdekes nevű svéd keksz is:

Ezen a piacon Leó vetetett velünk egy babos pirítóst, irtó kedvesek voltak, és megkérdezték, hogyan mondjuk magyarul, hogy "Kérek egy pirítóst", majd büszkén konstatálta a pasas, hogy a "toast" magyarul "tóst"...

Álmosító eső

Tegnap végül nem írtam többet, pedig bementünk a belvárosba az Ádámmal. Egy bizonyos hangszerboltot kerestünk, ami sajnos már megszűnt, nem volt a helyén. Ellenben felfedeztünk egy helyes piacot, meg körbenéztünk a belváros egy részén.

Jó hírek mára

Ma a lakáshirdetést levették a netről, azaz nem kínálják már kiadásra, mert a MIÉNK LESZ! Tegnap megcsináltam az utalást, és nyomatékosan kértem őket (screensotot mellékeltem az utalásról) hogy szedjék le. És tényleg. Ma azt álmodtam, hogy meg kell kérdezni a belmagasságot, hogy oda vajon jó lesz-e Leónak a galériaágy, mert az ő szobája lesz Jankával közös, és igen pici. Nem ártana valahogy helyet nyerni még akkor is, ha Janka alig lesz ott ahogy magunkat ismerem. Tegnap gondoltam rá, hogy leszedem a hirdetés képeit a netről, hogy megmutassam, de ennél sokkal jobb lesz feltenni azokat a képeket, amik már a mi kis kuckónkról készülnek, a mi cuccainkkal.

Borúra derű

Ma reggel habos kakaót kaptam, ágyba. Ádám pedig habos kávét, nem ágyba, de azért majdnem. Tudniillik Samu hajnali 7kor palacsintatortát készített és maradt tejszínhab. Napok óta húzódott az ügy, és most került rá sor. Nagyon jól esett, az igazság az, hogy tegnap átnéztem az anyagi helyzetünket, ami tulajdonképp úgy néz ki, hogy ahol most lakunk, annak a kéthavi bérét kifizettük még otthonról, és elfogyott a pénzünk, most meg félévre előre kibéreljük ahol lakni fogunk, és evvel elfogy az anyukám pénze is. Persze, még visszakapjuk a kauciót innen, meg jönnek be pénzek, de ez elég rémisztően hangzik. Még valameddig tart a készpénzünk, és addigra elő kell állni az új életünk bevételeivel.

Tavaszodik

Ma annyira tűzött a nap reggel, be az ablakon, hogy gondoltam, megnapoztatom a Jankát. Hiába az elülső méhfalamon van a lepény, ezt a nagy fényt tuti látja. Alig bírtuk kinyitni a szemünket, szinte bántóan sütött. Janka fel is ébredt a fényáradatra, és tornászott egy kicsit. Ellepték a házunkat a katicabogarak, és kaptam Ádámtól egy hóvirágot...

Intézzük a dolgokat

Ez a bristoli Tobacco Factory oldala, ha mész az Aldiba, ez látható a parkolóból. Balázséktól 5 perc gyalog. Az úgynevezett "urban regeneration" keretében a régi dohánygyárat újrahasznosítják, és most színháznak, kávézónak, művészeti iskolának ad otthont, de állítólag van itt iroda és lakás is. Bristolnak ezen a részén amúgy is sok a graffiti, nem a rongálós, hanem a művészi típusból. Ezt nagyon szeretjük. Még ezek vannak a környékén (klikk)

Bocs, de élünk is

Ez a kis kihagyás egy kisebb lázadást indított el. Azért blogolok, mert arra tényleg nem lenne időm, hogy mindenkinek egyenként beszámoljak, ráadásul részletesen. Jól is esik, hogy tényleg milyen nagyon érdeklődtök, izgultok, kíváncsiak vagytok. De azért fenntartom a jogot, hogy nincs időm, nincs kedvem vagy üres a fejem... A napokban több dolog miatt rossz kedvem volt, aminek nincs köze közvetlenül az itteni mindennapjainkhoz, és nem is akarok róla írni most. És történt velünk egy csomó minden, időm sem volt elvonulni blogot írni. Ma ráveszem magam, elmesélem, addig nézzetek át Gabi és Marci bogjára (klikk ide), mert náluk voltunk, és Gabi sokkal szorgalmasabb, mint én.

Ez meg az

Fura hangra ébredtünk, egy hőlégballon készült felszállni a birtokon:

Dugóval kezdtünk

Ma voltunk a Jobcentre-ben a TB számom (NI Number) miatt. Illetve lettünk volna, ha nem lett volna eszelős dugó, és nem értettük volna félre a gps-banyát, ako olyan kifejezéseket használ, ami tök értelmetlen. Az még oké, hogy a körforgalomba nem hajtunk be, mindig csak ki, de felhajtónak nevez mindent, ami nem az. Na mindegy, majd rájövök, hogy mit akar. Szóval jövő hétfő a következő időpont, de legalább megnéztük hogy hol van, és nem a reggeli dugóban kell majd menni, mert ez a tervezett 25 perc helyett 50 volt, pedig a 25-öt is úgy számoltuk, hogy dugóban kell menni.

Nincs időm blogolni

A kipakolás még hagyján, az iskolai beiratkozásnál kiderült, hogy kikerültünk a Bristol City Council területéről, és North Sommersethez kerültünk. Ez bonyolítja az intézést, ahogy az is, hogy Balázsékat elutasították az áhított suliból. Ezt próbálom intézni, meg mindjárt indulunk lakást nézni, szóval sűrű a program. Ádám intézett magának mára egy stúdiófelvételt, igaz, hogy ingyen, haveri alapon, de ez egy nagyon jó elindulás.

Út az ismeretlenbe

Tegnap éjfélig skypeoltunk, a fiúk teljesen fel voltak pörögve (Artúron kívül, aki elaludt). Ma fél 10 körül bejelentkeztek, hogy most jöttek fel a reggelizésből, és oda voltak, hogy nutella is meg tojás is meg müzli is, meg szalámis sajt is, szóval minden volt. Ez még hagyján, mert svédasztalra számítottunk, de az Etap Hotel hálózat ezúttal nemzetközi minősítést ért el: "a legjobb hotelkávé" címet érdemelte ki Ádámnál, amivel magasan a legjobb ár-érték arányú szálláshellyé nőtte ki magát. (A teljes költség négy személyre 82€ volt reggelivel, wifivel)

Egykörös vagyok

Szerintem ezt a bejegyzést nyugodtan kihagyhatjátok, csak amolyan ideglevezetésnek írom. Éjjel felriadtam 3kor (otthon 4), hogy akkor meg kell néznem azonnal a hótérképet. Láttam, hogy még el sem kezdődött nálunk a havazás, amitől zeng az internet. Bp és az M1-es tiszta. Megnyugodtam, hogy vigyáznak ránk föntről, és vissza tudtam aludni hamar. Aztán reggel is ez volt az első dolgom (idokep.hu, utv.hu hogy a saját szememmel is lássam)

Várakozás

Ez én vagyok a képen.

Valami megváltozott, vagy az új helytől, vagy a család távollététől, de amióta itt vagyok Angliában, minden nap 4-5 között felébredek. Ma megjöttek a Veráék (=Vera plusz 5 gyerek), Balázs kiment eléjük a reptérre (Luton) hajnalban, mi meg itthon tettünk vettünk, Misi és Dani tettek egy közértes kört, én elkészítettem a bolognait 10 személyre, és a fiúk kivitték a fém-ágyvázat a kertbe lemosni mert a szállításnál elég koszos lett.

Fejlődő infrastruktúra

Na ma pihenés helyett ezer dolog volt, nem is vagyok jól, de már fekszem, és fel sem kelek csak vacsorázni meg zuhanyozni.
Először is megjöttek a cuccaink Bp-ről. Szépen kipakoltuk, beindította Balázs a bojlert a lakásunkban, (sajnos mégsincsenek fotók, de ami késik, nem múlik) aztán a szállítók kívánságára elmentünk shoppingolni a belvárosba. Amihez azért csatlakoztam, mert nem volt kaja, illetve Three nevű sim kártya, amit szerettem volna de eddig nem sikerült szerezni. Most már van, Ádámnak is vettem, ezért van internetem. 30 napig "all-you-can-eat-data". Ezért új számom van, aki szeretné, annak elküldöm emailben.

Viszontagságok

Nem tudtam írni, egyrészt mert nincs net a telefonomon, pedig már 10 fontot befizettem, és valami bénázás folytán nem sikerül netet varázsolni.
Tegnap a Marci átvitt Readingbe a Balázsékhoz, ami a Balázs papájának a volt feleségét jelenti, Máriát, aki nagyon kedves volt, kissé kaotikus körülmények között lakik a Balázs szerint. Szerintem inkább nagyon kaotikus.

Haladás minden szinten

Nagyon kapós a téma, 3 nap alatt 1189 megjelenése volt a blognak. Sajnos nem fogok tudni ilyen ütemben írni, főleg ha már megjönnek a fiúk. Azt sem tudom, hogy lesz az internet az új helyen. Most nemsokára elindulok Readingbe, ott is alszom egyet, és reggel Balázsékkal megyünk tovább Bristolba. Átvesszük az ő lakásukat, aztán a mienket. Aztán délután megnézünk egy lakást, mert a mienk csak március végéig kiadó, hamarosan költözködhetünk újra. Az iskolai beiratkozásnál már szeretnék tisztában lenni avval, hogy hol fogunk lakni hosszú távon.

Izgalomtolulás

Mindenekelőtt be szeretném bizonyítani, hogy tényleg Londonban vagyok:

Tegnap este Ádám eléggé oda volt, hogy már ugyan minden össze van pakolva, de túlléptük az 5 köbmétert, ez jól látszik. Ezért holnap, azaz ma nem megy le a Vajdaságba próbálni a csütörtöki fellépésre, hanem akkor szedjem össze, hogy melyik doboz a legfontosabb, miből vegyen ki ezt-azt, ami mindenképp kell. Már lemondtunk az emeletes ágyról, a polcokról, a zsákfotelekről (a kanapét már az elején kiszórtuk, a konyhai székeket is már régebben), a kiválogatott könyvek feléről, a konyhai edények feléről, a fényképeinkről, a gyógyszerekről, a szőnyegekről és az összes olyan dologról, ami pótolható.

Vasárnap

Csináltam pár reggeli életképet:

Gabi Réka reggeli frizuráját készíti

Amíg Marci a reggelivel van elfoglalva...

Nem tudom, mennyire látjátok, 8 gázrózsa 2 tűzhelynyi területen, a sütő egyik oldalon elektromos, légkeveréses, másik oldalon fent egy grillező, lent pedig egy melegítő sütő.

Megérkeztem

Az lesz a legjobb, ha blogot írok erről az utazásról, hogy épp hogy vagyunk. Akkor egyszer megírom részletesen, nem 100x külön-külön mindenkinek. Először azt gondoltam, hogy majd a facebookon, de egyrészt nincs mindenki felnt a facebookon, másrészt ezt csak az látja, aki tényleg kíváncsi, nem minden ismerősöm.

Közben remélhetőleg belejövök a blogírásba, mert most elég furcsának tűnik.

Tegnap késő estig jöttek a búcsúzkodó barátok-rokonok és sms-ek, én csak úgy elterülve az ágyon fogadtam a jókívánságokat, próbáltunk még pakolni olyan dolgokat, amiket csak én tudok eldönteni (azaz én feküdtem és a Gabi hordta az ágyra a válogatnivaló cuccot, majd dobozolta) aztán épp fejeztük be, mikor még befutott a Zsp szintén búcsúzkodni, és hozott egy potenciális lakásbérlő párt magával, akiknek megmutattuk gyorsan a felfordulás mögött megbúvó lakást.

A lakásnézők elmentek, kicsit búcsúzkodtam még, aztán irány az ágy, hajnalban kelek.

Ádám úgy tűnt, most fogta fel, hogy holnap elmegyek, nagyon ramaty hangulatban volt délután óta.