2012. március 2., péntek

Iskolarádió 4.

Mára volt egy időpontunk az új (leendő) lakásban, hogy méricskéljünk ezt-azt. Ez is fontos volt, hogy méricskéljünk, de leginkább ürügy volt, hogy a postánkat megnézzük, mert vártuk a jogosítványunkat az új lakcímmel, illetve nem lenne hátrány visszakapni a gyerekek útlevelét a child benefit office-tól. A házinéni meg egy hete kiköltözött, tehát ha ezen a héten jött valami, akkor már nem volt ott senki, aki szóljon nekünk.
Volt is egy csomó levelünk. Elsőnek az önkormányzat levelét bontottam fel, a másikon láttam, hogy a jogsik jöttek meg. Sok papír volt benne, az elsőn látom, hogy a Leó felvételt nyert a Luckwell Primary Schoolba. Ez volt az első helyen levő suli, leginkább azért, mert a srácok Annával meg Ádival egy suliba szerettek volna kerülni. Két suli volt közel (0,4 mérföldre, ami 650 méter), ez volt az egyik. A másik papírt ahogy átfutottam, látom Artúr nevét, meg hogy mindkét gyereknek biztosítanak helyet. Hívtuk Balázsékat rögtön, mennénk a suliba mihamarabb, mondjuk már ma amikor Vera megy a gyerekekért. Kisebb vágtába kezdtünk tehát, mert ezt a programot nem terveztük be. Mikor a lakásban végeztünk, elrohantam a Bridge-be a nagyfiúkért amíg Ádám bement vásárolni a Sainsbury's-be. Leó és Artúr jöttek velem, mert nem volt kedvük vásárolni. A nagyoknak ma volt az első napja reggeltől délutánig, rendesen, órarend szerint. Beültek a kocsiba, annyit kiszedtem belőlük, hogy jó napjuk volt, fülig ért a szájuk, utána egymás szavába vágva tárgyalták, hogy ki mit csinált, mit mondott, milyen volt a matekóra, hülyék, nem hülyék, van öltözője, így van, úgy van... Nem tudtam követni, néha belekérdeztem, de aztán jobbnak láttam a vezetésre figyelni, mert fél füllel úgysem hallok, és vezetni is nehezebb így, szóval pontos adataim nincsenek, de úgy tűnt, hogy nincsenek kiborulva a sulitól, sőt.
Nagyon jó időzítéssel értünk vissza az áruházhoz mikor Ádám épp kifele jött. Beüzemeltük a kocsink hetedik ülését is, hogy mindenki beférjen: Misi, Gábor, Samu, Leó, Artúr, Ádám meg én. Elperdítettük a nagyobbakat Samuval együtt Balázsékhoz, hogy odaérjünk a Luckwellbe 3.15-re. Odaértünk, annyira időben, hogy volt még 5 percem átnézni a levelet.
A második levél, amit átfutottam korábban, arról szólt, hogy Artúrt az Ashton Vale iskolába tudják csak felvenni, mert a Luckwellben az ő osztályában nincs hely, de szerencsére ebben a suliban Leónak is jut hely. Tehát Leó választhat, Artúr pedig az általam "tyúkos"-nak nevezett Ashton Vale-be mehet. Leó rögtön leszögezte, hogy ő márpedig ide fog járni a Luckwellbe, ami előtt parkoltunk épp, meg oda jár Ádi és Anna is, szóval nem érdekli őt más. Mikor előálltunk avval, hogy márpedig itt nem lesz kétfelé járogatás, hanem Ashton Vale és csókolom, akkor lett egy nagynak induló de rövid ideig tartó bőgés. Egyrészt mert felhívtam a sulit a még ép fülemmel, meg angolul, meg minden, szóval csendben kellett lenni, másrészt pedig amikor letettem a hírrel, hogy ha odamegyünk 10 percen belül, akkor megnézhetjük és hétfőn kezdhetnek is, akkor Leó, aki látta, hogy ez eldöntött tény, rákérdezett, hogy itt vannak-e a tyúkok. Mert erről a suliról már sokszor volt szó, a tyúkok nagyon belopták magukat a szívembe, már Pesten is kinéztük magunknak, hogy ez egy jó hely.
Az igenre pedig kitört a hurrá, először Leóból, aztán Artiból is. Mikor odaértünk, a játszótér varázsa a maradék bánatot is elfeledtette. Több játszótér, több veteményes, no meg a tyúkok. Minden osztálynak saját ajtaja van a kertre. Van egy úgynevezett Érzékek kertje, ahol kerti hangszerek, illatos növények vannak, és még szobrok is lesznek nemsokára. Leóék osztálya hörcsögöket nevel, Artúréknak óriási (15 centis) csigáik vannak. Artinak férfitanítója van egyébként. Nagyon helyesek voltak a tanárok. Hétfőn reggel kezdhetnek a fiúk, kaptak uniformist, már ami volt raktáron: Arti egy pólót, Leó egy pulcsit. A többit meg kell rendelni.
Végül elbúcsúztunk, hazajöttünk, Samu maradt Balázséknál és átjött az Anna hozzánk. Nagyon-nagyon elfáradtam így a nap végére. Így hát csak fekszem (fél)süketen és blogot írok. Sőt, most már azt sem fogok.

update: ITT a fölső sorban középen van Arti tanára, tőle jobbra pedig Leóé.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Van egy közös ismerősünk, tőle kaptam a blogod címét. Engem is érdekel a téma, és ezért olvasom az írásaidat. A múltkor, amikor a fül dugulásodról írtál, jutott eszembe, hogy, hátha segítségedre lehet egy masszázs, amit a youtub- on meg tudsz nézni, és akár Magadnak is meg tudod csinálni.
    Tavaly találtam rá, amikor mi is Angliában voltunk, és az én fülem is be volt dugulva. Azóta hasonló estben a kisfiamnak is segített.
    A youtube keresőjébe írd be: sinusitis: massage and treatment
    Tudom milyen kellemetlen volt, amikor nem hallottam teljesen. Biztosan rövidíteni tudod a gyógyulás idejét. Ártani pedig nem tudsz vele!

    Sok sikert, és minden jót az egész családnak!
    Üdv, Erzsi

    VálaszTörlés
  2. Szia Nóri,
    Ez a tyúkos suli elég fantasztikusnak tünik, bár én csak most, a mai bejegyzésben olvastam róla. Ezek szerint akkor nemcsak a lehetö legkivánatosabb helyre sikerült bejutni, de még messzire se kell bicajozni a gyerekeknek?
    Mitöl romlott el a füled? Bedugult vagy valami komolyabb sérülés? A repülés utáni dugulásokat a fülész ki tudja mosni. A simusitis, amire az elözö hozzászóló küld receptet, az más, az arc- és homloküreggyulladás. Persze azzal meg pláne érdemes elnézni egy fül-gégészhez - amennyiben a te homeopatás készleted nem ad elég segítséget. Nekem az orrcsepp (terheseknek meggondolandó!) és utána a só vizzel való átöblités, majd az infravörös lámpa a módszerem. Utóbbi helyett a közönséges villanykörte is jó, ami melegít (régi tipusú tehát - ha még van ilyen!).
    A férjed koncertjei hogy mennek? Még mindig a pesti együttesével lép fel, ott a turnékon gyakorolnak, vagy máris lettek új kollegák, új koncertek?
    Akárhogyis: Szédítö a tempótok!
    Gratulálok!
    Angliában a tavasz csodálatos. (Igaz, itt is, csak itt késöbb jön.)
    Minden szépet s jót nektek!
    Enikö

    VálaszTörlés