2012. február 5., vasárnap

Út az ismeretlenbe

Tegnap éjfélig skypeoltunk, a fiúk teljesen fel voltak pörögve (Artúron kívül, aki elaludt). Ma fél 10 körül bejelentkeztek, hogy most jöttek fel a reggelizésből, és oda voltak, hogy nutella is meg tojás is meg müzli is, meg szalámis sajt is, szóval minden volt. Ez még hagyján, mert svédasztalra számítottunk, de az Etap Hotel hálózat ezúttal nemzetközi minősítést ért el: "a legjobb hotelkávé" címet érdemelte ki Ádámnál, amivel magasan a legjobb ár-érték arányú szálláshellyé nőtte ki magát. (A teljes költség négy személyre 82€ volt reggelivel, wifivel)

Szóval azt mondták, hogy 10 perc múlva indulnak, most itt 10 óra múlt nem sokkal. Lesz ma is közvetítés a tegnapi nagy érdeklődésre való tekintettel. De én már nem izgulok, egyrészt mert jól kialudtam magam, másrészt mert az út nehezén túl vannak. A következő igazán nehéz rész a legvégén lesz: az autópályáról lekanyarodva, Bristolban, baloldali közlekedéssel megtalálni engem.

Mikozben mi készülünk az új életre, otthon a régi bábámat, Ágit számomra eddig elképzelhetetlen megaláztatásnak és meghurcoltatásnak teszik ki. Az ügyész annyit módosított, hogy már nem foglalkozáskörében gondatlanságból elkövetett, hanem különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésről beszélt. Ezt Ági írta meg, a hírekben nem olvastam. A védelemnek nem engedik a külföldi szakértőket, mikor a magyar igazságügyi orvosszakértőről kiderült, hogy sajnos nem ért a vitatott dolgokhoz. A műfogást, amit Ági alkalmazott, elavultnak ítélte, mondván, hogy a hatvanas években is már úgy tanult róla, hogy már nem alkalmazzák. Kár, hogy azt a műfogást az ezredforduló előtt nem sokkal publikálták először, és nálunk nem sokan alkalmazzák. Konkrétan a szakértő még nem is hallott róla, a súlyos szakmai tévedése (több ilyen is akadt sajnos) a bíróságot nem érdekli. Viszlát Magyarország!
 Ági és az unokahúgom

Ági írt egy rövid, ámde keserű levelet arról, hogy minden reménye elveszett. Balázsnak hosszabban, ugyanezt. Otthon sosem fogja senki elhinni, aki nincs ebben a körben benne, hogy Ági nem halálra szedte magát pénzzel, hanem ingyen segített nekünk, barátságot kaptunk kölcsönösen, támogatjuk önszántunkból a mai napig, de sosem kérte. Amikor írt az otthonszülősöknek, hogy elromlott a laptopja, kapott laptopot. Többet is. Mert amikor nekünk volt rá szükségünk, jött és csak ránk figyelt. Álmából, színházból, családi ünnepségről rángattuk el, és akkor az nekünk nagyon fontos volt. Megfizethetetlen. Ha valaki olyan nőgyógyászhoz jár, akinek fix rendelési ideje van, az a valaki egy dologban biztos lehet: a szülő nőnek kell alkalmazkodni ehhez a rendelési időhöz. És mindenki elhiszi, hogy súlyos pénzekért majd vele kivételt tesznek, meg hogy Ági is így csinálta, hogyan is lehetne másképp? Szakmailag is megkérdőjelezik, mikor a világon máshol elismerik, tisztelik...
Eddig bíztam Ági felajánlásában, hogy bármikor, éjjel is hívhatom ha szükségem van rá. A szavaira, a szakmai tanácsára. Nem éjjel, de volt rá szükségem, beszéltünk, segített. Ha börtönbe megy, nem fog skypeolni. Sem a családjával, sem mással. Ezért hívják börtönnek. Azon kívül, hogy borzasztóan sajnálom ezt a helyzetet, az ő helyzetét, elvesztettem egy biztonságot megint, még kevésbé tudom, hogy lesz a saját szülésem. Olyan kicsit mint az első szülés előtt. Út az ismeretlenbe. Olyan, mint amit most a fiúk élnek át, miközben egyre közelednek Bristolhoz.

Út az ismeretlenbe.

12:01 Letértek az autópályáról, mert sokáig nem volt benzinkút, most sikerült tankolni. Belgiumban vannak.

13:50 90 km-re a komptól. Ádám üzeni a paráztatósoknak, hogy süt a nap, tiszta, száraz az út és szuperül haladnak.

14:53 Lekésték a kompot, a következőre sem férnek fel. 17.50-kor indul egy, amire felférnének...
:(

15:57 17:45kor indul a kompjuk, ami azt jelenti, hogy itteni idő szerint (amivel én számolok) 18.15-re átérnek, és onnan még 320 km.

17:06 A kompon vannak. Beindították már a motort. Ők épp a játékboltban nézelődnek.


20:03 Nem egészen értem, de 60 km-re vannak Londontól. Azt hittem, sokkal jobban haladnak. Most volt egy kis gond a benzinnel, de sikerült kutat találni, mielőtt kifogyott. Az volt a baj, hogy mindig csak a pálya mellett volt benzinkút, a pályán viszont nem. A Balázs elmondta, hogy igen, ez nagyon gyakori, és a "service" feliratnál le kell fordulni a pályáról... Most már sínen lesznek, szerintem 2-2,5 óra múlva itt lesznek.

21:35 Kb. 100 mérföldre vannak, ez kb. másfél óra.

22:37 22 km van hátra

megérkeztek

9 megjegyzés:

  1. Készítsek fekhelyeket?
    Erre még van hó és lassan lemegy a nap - fagyni fog.
    Torta kész :)

    VálaszTörlés
  2. Ugyanezt tapasztaltuk, mikor Skóciában nyaraltunk, le kellett menni az útról, egészen be a következő kisvárosba tankolni. Ezt el is felejtettem.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon drukkolok, hogy minden simán menjen.

    VálaszTörlés
  4. Remélem rendben megérkeztek a fiúk.

    VálaszTörlés
  5. Norci, Tudom hogy massal vagy elfoglalva de kozben irsz a szulesedrol meg a ketelyeidrol, felterkepezted mar a kinti lehetosegeket? Tudom en mindig a hulye holland rendszerrel jovok de itt a szulo no es a szuletendo gyerek kore epul a rendszer marmint a szuleszno akkor jon amikor neked kell. Csak arra gondoltam hogy ha ott talalnal valakit akivel ki es megbeszeled a vagyaidat es akiben megbizol az biztos segitene. Amit most olvasok toeld az kicsit ijeszto, talan azert is mert probalsz valakihez ragaszkodni aki nem fog tudni segiteni. na bocs hogy beleszolok, de kivanom neked hogy legyen egy biztos pont es hogy tudjal annyi minden masra koncentralni most. puszi Evanak irtal mar? vagy irjon o neked?

    VálaszTörlés