A szád járjon, ne a kezed!

Azért hagytam ki ennyit, mert semmi energiám nem maradt tulajdonképpen semmire sem, ami nem feltétlenül volt szükséges. Leadtam egy munkát, úgyhogy most elég sok alváshiányom van. Közben készülünk a hétfői NI interjúra, most mindketten megyünk, egymás után. Be kell bizonyítanunk, hogy dolgozunk, hogy munkát keresünk. Mindenképp.

Közben kezdjük belakni az új helyet, annál is inkább, mert a másikat át kell adni vasárnap. Ádám fordíttatott Balázzsal egy goromba levelet a landladynek arról, hogy nem azért fizettünk ilyen sokat, hogy felújítsák a házat amíg mi bentlakunk, hogy vegyszereket kellett szagolnunk stb stb. Azóta semmi hír, nem is válaszolt. Annyit sem írt, hogy vasárnap hogyan szeretné átvenni a kulcsokat. 

Az új helyen megismerkedtem a landlorddal, eljött és megmutatta a bojlert meg az időkapcsolós fűtés-termosztátot. Ádám megszerelte a ránkhagyott biciklit, és vett rá egy új nyerget. Beszerelték a telefont és az internetet, evvel párhuzamosan a gyerekek gépén elromlott a wifi. Lőttem 1,5 fontért egy zsinórnélküli telefont az eBayen, amiről a csomag megérkezésekor derült ki, hogy csak energiakábel van hozzá, telefonkábel nincs, úgyhogy még nincs vonalas telefonunk, csak elvileg. De az internet hasít, ami sokat segített a melóm befejezésében. 

Kedvenc szoptatási tanácsadónk Londonba látogatott, és onnan postázott Ádámnak 2 karton hazai (ócsó) cigit. A lakásunk bejárata 2 ajtó, a kettő között egy fél négyzetméteres előszoba, ami semmi másra nem jó, csak hogy a postás bedobja a csomagot. T.i. csak a belsőt zárjuk, és ezt ő is tudja. Benyit, bedobja, és megy tovább. Így jött a telefon is, és most a tornazsákokat várjuk így, mert az áruházakban azt mondták, hogy olyasmit csak szeptemberben tartanak. Még arra tudjuk ezt a minielőszobát használni, hogy a zöld szemetesládánkat ott tarjuk, mert abba kell tenni a kartont, a kimosott konzervdobozt, a kimosott tetrapakot, a kimosott tejes, ásványvizes és egyéb flakonokat, a kupakokat és a műanyag dobozokat, elkülönítve egymástól. Kicsit bonyolult, és nem akarom ezt mind külön gyűjteni, és aztán kivinni, egyből a zöldbe gyűjtjük és majd kedd este kitesszük. Van egyébként egy másik hasonló szemetesláda, a fekete, de az kint van a ház előtt. Abba kell tenni az elemeket, a cipőt, ruhát, szemüveget (nem viccelek), telefonkönyvet és vékony papírokat, meg még pár dolgot, elkülönítve ezt is. No és akkor van a barna fedeles láda, aminek van egy benti párja, ezt újsággal béleljük ki, de lehetne venni bele bio elbomló zacsit is, szóval ebbe megy a moslék, ha megtelik, akkor meg kimegy a kinti nagyobb barnába. És az a kevés dolog, ami nem jó sehova sem, az megy a fekete kukába, amit viszont csak kéthetente ürítenek, és most kisebbre fogják cserélni, hogy motiváljanak minket a szelektálásban. 

Minden nap megnézzük a gumtree-n, hogy mit adnak ingyen vagy olcsón Bristolban és a környékén, és próbáljuk kitalálni, hogy mivel rendezzük be a lakást. Holnap megyünk egy carboot sale-re is, azaz bolhapiacra. Itt alszik az Anna, ahogyan ez szokott lenni pénteken, és kapott 3 fontot hogy holnap elköltse, úgyhogy ehhez alkalmazkodtunk mi is a mi gyerekeinkre vonatkozóan. 

Vettünk mirelitte pizzát ezekben a nehéz napokban, hogy azért valami melegnek látszó kaja legyen estére. Ádám nagy felfedezése a jalapeno paprika, otthon nem bukott rá, de itt nagyon bejön neki. Azt még rátettük, és nagy izgalommal vártuk, hogy milyen lesz az angol pizza. Ádám mandolinozott, és mikor kivettük a sütőből, elosztottuk, akkor is mandolinozott tovább, nem kezdett el enni. Ekkor született Leó új aranyköpése: "A szád járjon, ne a kezed!"