Hétvégi beszámoló és iskolarádió 5.

Adós vagyok az egész hétvégével, meg a mai sulival, mert a kicsik is elkezdtek végre iskolába járni. Nem is tudom, honnan kezdjem. Marciék meglátogattak minket a hétvégén, szombaton szikrázó napsütés volt, azt terveztük, hogy ők először megnézik a belvárost és a kikötőt, Ádám a fiúkkal csatlakozik hozzájuk és majd együtt jönnek a birtokra.
De nekünk szokás szerint húzódott az indulás, először azért, mert Ádám várta Gergő hívását skypeon otthonról, aztán meg beszéltek, aztán meg hirtelen befutott egy hirdetés a gumtree nevű használtcikk-oldalon, amire azonnal le kellett csapni. Tudniillik az új lakásban nem lesz mosógép, se hely teregetni, és nagyon szerettem volna mosó-szárítógépet, ami egy vagyon amúgy, használtan csak simán drága. Még az is, amiről különböző fórumokon azt írják, hogy nem szárít rendesen. No és most feltettek egy német, AEG márkájú, remélhetőleg megbízható darabot, ami nem egy fiatal példány ugyan, de ha eddig elműködgetett, akkor mondhatjuk rá, hogy strapabíró. Szóval úgy ítéltem meg, hogy ez nem lesz már meg estére. Akkor egy órája tették fel. Lefújtam a tutiprogramot és berendeltem a tutimasinát helyette. Ádám és Balázs el is mentek érte, elég sokáig tartott az ügy, Marciék közben megnéztek mindent, amit szerettek volna, és jöttek felénk. Már egészen közel voltak, 5 percnyire, mikor rájöttem, hogy Ádám elvitte a sorompó kulcsát és nem is tudjuk őket beengedni a birtok belsejébe. Szerencsére szinte egyszerre érkeztek, Marci kicsit várt, a gyerekek Gabival megmászták a dombot a házig, aztán nem sokkal érkezett Marci és Ádám a kocsikkal.
Nálunk volt Anna, akinek esze ágában sem volt hazamenni. Éppen egy dobolós álomszínház-darabot gyakoroltak ki Artival és Leóval, és már majdnem előadták éppen, de a vendégseregtől visszariadtak, és végül nem mutatták be.
Anna segítségünkre volt abban, hogy a Gulyás lányok is azonnal bevonódtak a játékokba. Bence és Samu teljesen külön mozogtak, Leó, Arti meg a csajokkal, Annával, Lucával és Rékával. Mi a konyhában dumáltunk, mert ott van ülőhely, meg néha kiszolgáltuk az aktuálisan éhezőket. Marciék hoztak egy 3 kilós feketeoliva-csomagot avval a felkiáltással, hogy nem volt nagyobb a boltban. Meg még számtalan dolgot, nehogy véletlenül éhenhaljunk.
Még este elfutottunk Marcival, Leóval és Artival az ASDA-ba, iskolakezdés és sörbeszerzés ürügyén.
Másnap durva eső volt, ez a második ilyen az elmúlt hónapban amúgy. Így elmaradt a vasárnap reggeli Darth Vader ébresztő (hőlégballonfújás hangja), nem volt kirándulócsapat sem a birtokon, viszont mi is bentragadtunk. Nem mintha a gyerekek ezen nagyon kiborultak volna. Szerencsére később mégis elállt, lehetett kirándulni a kertünkben, az egyik kapu fele elsétállt a csapat.

Ez Gabi képe, és nincs engedélyem feltenni. A facebookjáról szedtem le, ahol egy csomó kép fent van. Gabi, feltehetem?

Később Artúr megmutatta Gabinak a sírköveket, amiket pár napja fedeztek fel a birtokon Leóval és Annával.

Délután Marciék hirtelen fogták magukat és elindultak vissza Londonba, hozzánk pedig jött Dave aki gitáros. Az anyu be volt izzítva estére, meg a gyerekekkel is megdumáltuk, hosszú skypeos mese jön. Anyu be akarta fejezni ezt a könyvet még suli előtt, és pont egy estényi volt hátra. Beüzemeltem a skypeot a büdös pizsamázóknak, és én meg elindultam egy otthonszülős csoportra, ami havonta 1x van, épp most vasárnap este volt a márciusi.

Nagyon hasznos volt, egyrészt mert láttam, hogy itt is olyan elhivatottság övezi a dolgot mint otthon, és nem pénzszagú az egész. Persze a független bába számunkra csillagászati összeget kér, ezért hozzánk állami bába jön majd, de az ilyen csoportot pont azért tartják, hogy tudjanak az emberek dönteni, hogy mit szeretnének, hogy informálódhassanak szülés előtt. £3.50-be került az este, meg adomány alapú büfébevétel. A végén pedig külön mondták, hogy ha valakibe beleszorult egy kérdés, vagy csak hazaérve fogalmazódik meg, akkor telefonáljon, jelentkezzen, ne maradjanak kétségei. Az este címe az volt, hogy "Szülhetek-e otthon?" Ugyanazt a szemléletet láttam az egyes felmerülő kérdésekben (ikrek, megelőző császár, mekóniumos magzatvíz, stb) mint amit otthon. Ez nagyon megnyugtató volt. /igaz, itt persze nem jár érte börtön a bábáknak./

Külön felhívták a figyelmemet, hogy az állami bábát lehet, hogy szigorúbb protokoll köti, de bármit ajánl, ha nincs közvetlen életveszély, akkor nyugodtan konzultálhatok valakivel (telefonos segítség :D ) mielőtt döntenék. A döntés az enyém, és ezt el fogják fogadni. Tehát ha a bába szemlélete különbözik az enyémtől, akkor is van lehetőségem úgy szülni, ahogy szeretnék, és van lehetőségem még szülés közben is tájékozódni akár - nem mintha erre vágynék, de megnyugtató ahhoz képest, hogy a barátnőmet pl. otthon bezárta az orvos egy helyiségbe, és azt mondta, hogy akkor jöhet ki onnan, ha rászánta magát a császárra...

Valaki felajánlott a csoportnak egy birthpool-t, kölcsön lehet kérni. Ketten vagyunk májusban, akik szeretnék, de cseréltünk telefonszámot, és meg fogjuk oldani. Ilyenem még úgysem volt. Most vagy soha :)

Most már nem fokozom tovább, úgyis tudom, hogy az iskola a legnagyobb kérdés (nem hagytatok dolgozni, annyian kérdeztétek ma, hogy mi volt).

Reggel először Samót indítottam útnak, aki átgázolt a parkon a sarazós cipőjével, ott átvette a görkorit, és úgy ment a Balázsékhoz. 18 perc volt a részideje. Ott átvette az iskolai cipőt, a maradékot pedig Balázséknál hagyta délutánig. 

Utána itthon a két kis gumicukor pedig beöltözött angol kisiskolásnak. Itt az egyenruha még teljesen baráti: sötét tréningalsó, piros pulcsi, piros galléros pólóval alatta. Tornacipő. Amiből feketét vettünk, mert az ASDA-ban az iskolaegyenruha osztály tele volt fekete tornacipővel. Szendvics, lunchbag, innivaló, gyümölcs. Mehetünk. Dugó. Korábban akartunk odaérni 5 perccel, ez volt a szerencsénk, mert így odaértünk 8.50re, nem késtünk el. Jövő héten, az új lakásból már nagyon hamar ott leszünk a suliban és nem lesz dugó azon a szakaszon. Parkolóhely sem volt, Ádám parkolt, mi meg elindultunk befele az izgatott csávókákkal. Először Mr. Owenhez vittük Artúrt, elmondtuk az aggodalmát, miszerint nem fogja tudni megkérdezni, hogy hol a vécé. Ezért megígérték, hogy elsőnek ezt fogják megmutatni, majd az osztálytársa, Thomas gondjára bízták, hogy mutassa meg neki, hogy hova tegye a lunchbagjét. Elbúcsúztunk Artitól, aki meg volt kicsit illetődve, de nem nagyon. És mentünk tovább, addigra az igazgatónő is csatlakozott hozzánk, ő vezetett el Leó osztályához. Miss Lobb átvette Leót, és ahogy elmentünk, eszembe jutott, hogy fényképezek egyet. Leó teljesen exaltált állapotban volt, ezt sikerült megörökítenem:

 

Izgultunk értük egész nap. Aztán először a nagyfiúkat hoztuk el a Bridge-ből, utána Samuval együtt mentünk a tyúkosba. 

Miss Lobb elmondta, hogy Leó édes, udvarias, szabálykövető volt, külön angolozott vele, amíg a többieknek angol olvasás órájuk volt, és ez mostantól így lesz. És tudja, hogy szeret teniszezni, meg falat mászni, meg a matekot is szereti. Meg hogy reggel nagyon pörgött, de délután ledőlt egy kicsit, mert nagyon kimerült. 

Mr. Owen is ezt mondta Artiról, hogy nagyon-nagyon elfáradt. Megmutatták neki a sulit, és jó neki itt, úgy látják. 

Arti hazafelé:

Ennyi mára dióhéjban.

Délután áttjött hozzánk Gyuri, aki új szereplő, nemrég érkezett Bristolba. Kiköltözik a családjával, de ő maga már sok éve nyaranta itt dolgozik. Ádámmal főztek, amíg én még dolgoztam. Próbáltam. Ha hagytatok volna.