Vasárnap

Csináltam pár reggeli életképet:

Gabi Réka reggeli frizuráját készíti

Amíg Marci a reggelivel van elfoglalva...

Nem tudom, mennyire látjátok, 8 gázrózsa 2 tűzhelynyi területen, a sütő egyik oldalon elektromos, légkeveréses, másik oldalon fent egy grillező, lent pedig egy melegítő sütő.

Közben Luca engem szórakoztatott, Bence pedig még fönt készülődött.

Rájöttem, hogy a nagy nyugalmat kihasználom, és nekilátok a szakdolgozatom írásának. Brrrr!

El is jutottam a bevezetés bevezetéséig, most viszont inkább összefoglalom, hogy miért is jövünk ki Angliába, sokan kérdezitek, akikkel nem vagyok napi kapcsolatban.

Magyarországon számos olyan helyzettel találkoztunk, ahol nem tekintettek minket felelős felnőttnek, hanem megmondták, hogy kell. Mi inkább szeretünk gondolkodni, körüljárni és magunk dönteni. Ezért folyamatos konfliktusba keveredtünk, főleg a gyerekek kapcsán (otthon szültünk, nem akkor és nem azokat az oltásokat akartuk beadni, vagy nem olyan gyógymóddal akartuk gyógyítani őket, ahogy az orvos mondta - persze orvosi igazolást csak ő ad) Nekem az sem tetszett, hogy csomó helyzetben ezért hazudnom kellett, pl. azt mondani, hogy beadtam a gyereknek az antibiotikumot a nyilvánvalóan vírusos megbetegedésre. De más bürokrata helyzetekben is hazudnom kellett, mert olyan egyszerűen nincs, ahogyan mi szeretnénk. Most újra gyereket várok, nem számítottam semmi jóra egy kórházi szülés esetén az otthonszüléses előzményekkel. Mert a portáseffektus nagy úr, és az ügyeletes orvost nem lehet választani. És az otthonszülés helyzete szarabb, mint 7 éve. Nem csak azért, mert dr. Geréb Ágnest fogva tartják (nekünk Ági, de mivel sokan azt sem tudják, hogy orvos, ezért nyilvánosan mindig így emlegetem), hanem mert a szabályozás ami tavaly született, csak arra volt jó, hogy megtagadják az engedélyt a bábáktól, akik ki akarják váltani.

Közben a gazdasági helyzet egyre fényesebb, a kultúra támogatása a béka segge alatt, ezt ti is tudjátok.

Önkormányzati zenés rendezvények nincsenek, és már cégesek sem. Viszont az emberek nem mennek annyit szórakozni, mármint ha fizetni kell érte. A forint folyamatosan romlik, ami meg az én munkámat sodorta veszélybe. Az oktatásban is úgy tűnik, egyre kevésbé gondolkozhatunk azon, hogy mit szeretnénk. Inkább megmondják, hogy mi kell a gyerekeinknek.

Eljött a pillanat, amikor megkérdeztem az Ádámot, hogy mikor jön el az a határ, amikor elmegyünk? Mármint nála mikor jön el, mert nálam már eljött. Azt mondta, hogy ha a Jobbik kormányra kerül, akkor. Aztán egyik nap szólt, hogy mégis eljött ez a pillanat. Ez december elején volt, mikor nekem feküdnöm kellett folyamatosan, szóval elkezdtük tervezni, hogy hova menjünk. Menjünk olyan helyre, ahol angolul beszélnek, hogy a gyerekek hasznot húzzanak belőle. Menjünk olyan helyre, ahol a homeopátiás diplomámmal dolgozhatok, mert nem kell hozzá orvosnak lenni (otthon elveszik 2012 végén a természetgyógyász papíromat is, mert a fülakupunktúra is csak orvosoknak lesz szabad, és én fülakupunktúrás addiktológus szakot végeztem). Menjünk olyan helyre, ahol van zenei élet. Menjünk olyan helyre, ahol az oktatás normális. Menjünk olyan helyre, ahol jó az időjárás, és ananász nő a kertünkben...

Na ez az utolsó szempont az, amiről le kellett mondanunk, de a többiről nem, így választottuk ki azt az angol várost, ahova megyünk.

Utána kijelentettem, hogy ha Anglia, akkor ne szülés után menjünk, hanem inkább siessünk. Én majd jól leszek annyira, hogy el tudjunk indulni.

Itt a szülés úgy megy a mi esetünkben, hogy felhívom a kórházat, hogy szülök, és nem megyek be. Ezért ők kiküldenek egy szülésznőt. Nem hőzöngenek, hanem bátorítják az embereket, mert szeretnék felemelni az otthonszülést 10%ra, mivel az minden komplikációval együtt olcsóbb, és nem rosszabbak a statisztikai eredményei. Itt vannak statisztikák. Meg jogok. Meg tisztelet, ha valaki másképp akarja. A társadalombiztosító oldalán a szülésre való felkészülés részen az tetszett a legjobban, hogy ha a személyzettől azt várom, hogy speciális vallási ruhában legyenek, akkor ne felejtsek el erről időben beszélni velük. Hát igen. Úgy érzem, jó lesz itt, mert nem vagyunk sorból kilógó idióta csodabogarak.

Ti pedig drukkoljatok, hogy legyen munka. Leginkább Ádámnak, zenés (akár színházban, táncos produkcióban vagy zeneszerzés vagy ütőhangszeres oktatás). Mert ezen múlik, hogy meddig tudunk maradni. És milyen minőségű életet tudunk itt kialakítani.