2012. május 2., szerda

Bábánál voltunk

Éva és Lenke elkísértek a bábához. Ma nem találkoztunk új bábával, mert az éjjel volt egy otthonszülés, és akit nem ismertem, pont az a bába ment ki ma a babához, hogy megnézze (mert a bábaegységből ő az, aki a babákat megnézi). Úgyhogy ott volt Laura, aki házhoz is jött a homebirth chat-re, meg a tanuló, aki már csak péntekig gyakornokoskodik.
Megismerkedtek Évával. Megnézték, hogy a baba feje be van illeszkedve (nem tudják, hogy Janka néha beilleszti a fejét, néha meg megunja és kiveszi, de nem is mondtam nekik mert aki ki-be teszegeti az nyilván amikor kell, akkor be fogja tudni tenni ügyesen)
Szóval nagyon örültek, hogy bent van. Meghallgatták a szívét, annak is nagyon örültek, hogy szépen dobog.
Két hét múlva kell mennem, ha addig nem szülök, akkor lesz az első belső vizsgálat, megnézik, hogy hogy áll a méhszáj, és felajánlják, hogy leválasztják a burkot a méhszájról, ha szeretném. Ilyenkor 60% hogy megindul a szülés. Ha nem szeretném, akkor persze nem. Ki lehet találni, hogy szeretném-e.
Egyébként Éva felvette a kapcsolatot avval a független bábával, akit én is kerestem még otthonról, de £2000 nála egy szülés, találkoztak, és külön rákérdezett erre a bábacsoportra, akiknek a körzetébe tartozom, és ő azt mondta, hogy ez egy nagyon jó, laza csoport és nem ragaszkodnak vaskalaposan az NHS (National Health Service = állami ellátás) protokolljához.

Valaki írt név nélkül az előző bejegyzéshez, amivel nem igazán tudok mit kezdeni, egyrészt nem tudok egy fantommal kommunikálni, másrészt megkérdezte, hogy miért érzem "úgy"...? Nem írtam semmit abban a két mondatban az érzéseimről. Csak hogy be vagyok szűkülve, ez normális jelenség szerintem így a vége felé. Meg hogy le vagytok tojva, de most meg erőt vettem magamon. Hogy ne legyetek annyira letojva.

A beszűkülés amúgy teljes agymosással jár, kizártam magam a lakásból reggel, úgyhogy gyalog kellett a suliig menni, ami csak a hegymenet miatt volt nehéz, meg mert így sietni kellett. Aztán kiderült, hogy vezetni sem tudok így, sőt, egy levelet sikerült úgy elküldenem, hogy bennehagytam a kitörlendő piszkozatot, elfelejtettem hogy menni kell a Samuért meg a Misiért, nem találtam oda Artúrért mert nem a suliba kellett ma menni. Ez csak ma, és nem a teljes mai lista.

2 megjegyzés:

  1. én az egész terhességem alatt nyálcsorgatós elhülyülésben szenvedtem (nem, én nem beszűkültem, én szó szerint elbutultam és minden koncentrálóképességemet elvesztettem), de a legjobb a szülés volt ilyen tekintetben (is) - egyébként tényleg nagyon jó élmény volt -, amikor is egyszerűen képtelen voltam beszélni. angolul szültem különben, na úgy egy büdös szót sem értettem - pedig elvégeztem vagy hat évnyi angol szakot és tanítottam egy olyan jó tíz évet, elvileg tudok angolul - de magyarul se ment valami jól a dolog, minden mondatra visszakérdeztem, elhülyültem teljesen, na.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztató...
      na az elhülyülés az erőteljesen megvan, ahogy halványan emlékszem, ez még a szoptatás alatt is megmarad de nem biztos, hogy avval van összefüggésben.
      ellenben idióta, hároméveseknek való poénok dőlnek belőlem:) legalább a hangulatom jó

      Törlés