Bocs, de élünk is

Ez a kis kihagyás egy kisebb lázadást indított el. Azért blogolok, mert arra tényleg nem lenne időm, hogy mindenkinek egyenként beszámoljak, ráadásul részletesen. Jól is esik, hogy tényleg milyen nagyon érdeklődtök, izgultok, kíváncsiak vagytok. De azért fenntartom a jogot, hogy nincs időm, nincs kedvem vagy üres a fejem... A napokban több dolog miatt rossz kedvem volt, aminek nincs köze közvetlenül az itteni mindennapjainkhoz, és nem is akarok róla írni most. És történt velünk egy csomó minden, időm sem volt elvonulni blogot írni. Ma ráveszem magam, elmesélem, addig nézzetek át Gabi és Marci bogjára (klikk ide), mert náluk voltunk, és Gabi sokkal szorgalmasabb, mint én.

Nincs időm blogolni

A kipakolás még hagyján, az iskolai beiratkozásnál kiderült, hogy kikerültünk a Bristol City Council területéről, és North Sommersethez kerültünk. Ez bonyolítja az intézést, ahogy az is, hogy Balázsékat elutasították az áhított suliból. Ezt próbálom intézni, meg mindjárt indulunk lakást nézni, szóval sűrű a program. Ádám intézett magának mára egy stúdiófelvételt, igaz, hogy ingyen, haveri alapon, de ez egy nagyon jó elindulás.