2012. március 14., szerda

GP (háziorvos)

Na leírom a GP-t. Elég lázas voltam hétfőn, nem is tudom, mikor voltam ennyire ramatyul. Pont aznapra volt időpontom a háziorvoshoz a terhesgondozás miatt. Gondoltam, hogy lemondom, vagy telefonálok, hogy jöjjön házhoz. De aztán valahogy lendületbe jöttem, és elmentem a rendelőbe.
Ott lehetett választani, hogy a recepción csekkoljak vagy az érintőképernyőn. Az érintőképernyőt választottam, be kellett írni, hogy mikor születtem, erre kiírta, hogy 4-es szoba, doktornő neve micsoda, és hogy 2 ember van előttem. Leültem a váróban, ment egy felirat a falon, hogy reggel 10-ig kell szólni ha házhoz hívunk valakit, hogy egy emberre 10 perc jut, ha ez nem elég, akkor dupla időpontot kell kérni. Ha sürgősségi időpontot kérünk aznapra, akkor az 5 perces. Néha pedig kiírták, hogy ki következik és melyik szobába menjen. Így kerültem sorra én is.
Bementem, fehér köpeny nem volt, piros pólós doktornő volt helyette, aki nagyon kedves volt. Elmondtam, hogy elsősorban terhesgondozásra jöttem, másodsorban süket vagyok egy hete, és egyébként lázas vagyok egy napja. A lázasságról egyébként annyit, hogy amikor regisztráltam, kaptam egy tájékoztatót is a fontosabb tudnivalókról, amiben leírták, hogy az influenzát vírus okozza, ezért egyáltalán nem hatásos az antibiotikum. Sokat kell feküdni, és kész. Ha hasmenése van valakinek, akkor kortyoljon vizet. Szóval lebeszélik az embert arról, hogy orvoshoz rohangáljon állandóan. Erről olvastam még régebben fórumokon, hogy sokan (mármint magyarok) ezt elhanyagolásnak élik meg. Én otthon érzem magamat hülyén, amikor erről próbálom meggyőzni az orvost, mikor épp neki kéne engem, hogy az antibiotikum nem csinál semmit a vírussal. Ehhelyett otthon azt mondják, hogy a "szövődmények megelőzésére" kapom. Jó ötlet, kár, hogy hülyeség.
Szóval azt mondja nekem a csaj, hogy adjam a leleteimet. Így a 31. héten fel bírtam mutatni egy ultrahang meg egy EKG leletet, valamint elmondtam, hogy ezen kívül csináltam egy hónapja házi vércukorszintmérést, amiről telefonon konzultáltam a bábámmal, ezért nincs róla papírom. De mivel határérték volt, azóta kevesebb cukrot eszem. Ez neki elég volt, fel sem merült, hogy papír kell arról amit mondok, és hogy csak azért elküld megismételni a vizsgálatot, mert nem hisz nekem. Azt kérte, hogy az itteni midwife-tól kérjek egy beutalót ultrahangra, azért, mert ez a lelet magyarul van, és ha szülés közben vészhelyzet lépne föl, nekik jó lenne valami olyan lelet, amiből tudnak tájékozódni. Valamint szeretnék megnézni, hogy védett vagyok-e rubeola ellen. Amúgy forduljak a midwife-hoz mindenben, és nem kell, hogy jöjjek többet. Még megmérte a vérnyomásomat, ami szokás szerint alacsony, de itt csak az a lényeg, hogy ne legyen túl magas.
Megkérdeztem, hogy ha megszületik a baba, akkor vele is ide jöjjek-e majd. Igen, ők foglalkoznak az oltással is. Kinyomtatta nekem az oltási rendet. Megkérdeztem, hogy kötelezőek-e, de nem. Egyik oltás sem kötelező, mindegyik ajánlott.
Akkor rátért a fülemre, megállapította, hogy eldugult a fülzsírtól, ezért előírt napi 2x olívaolajos csepegtetést. Majd jöjjek vissza egy hét múlva a nörszhöz, aki profin kimossa a fülem.
Viszlát. Azt sem gondolta, hogy mint hülye magyarnak, el kell magyaráznia, hogy a lázamat nem fogja sehogy sem meggyógyítani, hanem az majd magától fog elmúlni.
Hát ennyi volt, ha nem lett volna lázam, akkor semmi tortúra nem lett volna benne. Szerencsére, nem sokkal azután, hogy visszaértem az új lakásba, ahol Ádám szerelt és várta a postást, megjött a nagyonfontos levél, amit csak személyesen lehetett kézbesíteni. Újra van a gyerekeknek útlevele és anyakönyvi kivonata. Mehettünk haza.
Szerintem estig aludtam.

2 megjegyzés:

  1. Te vagy az elso a magyar ismeroseim kozul, akinek tetszik az itteni rendszer es nem gondolja h bele fog halni az itteni ellatasba :-)
    Jobbulast.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A magyarországi ellátásba lehet szépen belehalni, millió vizsgálat és gyógyszer, ha nem szeretnéd, akkor pedig jó esetben csak ordítoznak veled, rossz esetben fenyegetőznek és nem látnak el. Nem tudom, mi lett abból a kezdeményezésből, hogy ha valaki nem váltja ki az orvos által felírt gyógyszert, akkor a TB nem támogatja az ebből adódó problémákat (ez akkor lenne korrekt, ha kártérítene amiatt, hogy baja lett az illetőnek a gyógyszertől vagy beavatkozástól).
      A nagymamám több, mint 90 éves volt, és kérte hogy ne végezzenek el rajta egy igen kellemetlen vizsgálatot, nem akarja tudni, hogy pontosan mi a baja. De az adófizetők pénzén, a hálapénz reményében addig nyomatták, hogy nagyon szükséges, amíg beadta a derekát. Aztán ugyanezt nyomták a beavatkozással is. Hol marad az ember méltóság? Meg az önrendelkezés?
      Lehet, hogy van, akinek könnyebb, ha megmondják, hogy mit csináljon, és nem javasolnak dolgokat, ami közül választani lehet. Magyarországon próbáltak minket erre idomítani, ezért is jöttünk el.

      Törlés