Tavaszodik

Ma annyira tűzött a nap reggel, be az ablakon, hogy gondoltam, megnapoztatom a Jankát. Hiába az elülső méhfalamon van a lepény, ezt a nagy fényt tuti látja. Alig bírtuk kinyitni a szemünket, szinte bántóan sütött. Janka fel is ébredt a fényáradatra, és tornászott egy kicsit. Ellepték a házunkat a katicabogarak, és kaptam Ádámtól egy hóvirágot...
Most összeszedhetném, hogy miért rossz itt és mi hiányzik otthonról, de akkor üres maradna a mai bejegyzés.
A mai napra ismét az iskolai beiratkozást szántam, meg a lakásbérlés ügyintézést. Tegnap nem sikerült online elintéznem a sulit, de ma kaptam emailen egy jelentkezési lapot, amit szépen kitöltöttünk és már vissza is küldtük. Volt egy kis aggodalmam, hogy ha első helyre a kicsiknek mi is a Luckwell Primary-t írjuk be, akkor Leó vagy Annával vagy Ádival egy osztályba kerül, ami egyrészt a nyelvtanulásukat hátráltatná, másrészt a Leó-Ádi kombó egy komoly pedagógiai kihívást jelentene a személyzetnek. De házi pszichológusunk, Vera meggyőzött, hogy olyan kicsi ez a suli, hogy elég figyelmet fognak kapni, és minden rendben lesz. Második helyre írtam a tyúkos iskolát, ami szintén kedvencünk, csak nagyon kint van, nem a lakásunkhoz képest, de azért nem feltétlenül fogunk ott lakni örökké.
Samunak azért első helyre beírtam a vágyott sulit, amiről tudjuk, hogy nem fogjuk megkapni, másodiknak a szintén szuper, de messzebbi Bridge Learning Campus-t, és a harmadik sem rossz suli, de az buszozós, mert a belvároson át kell menni, de a másodikra számítunk úgyis. Volt egy kis dilemma, mert a Bridge-hez tartozik egy Primary School is, de mivel nem ugyanakkor kezdődik és végződik a tanítás, mint a nagyoknak, és nem költöztünk végül közel a sulihoz, Nekik inkább a lakáshoz közeli (400 méter légvonalban) sulikat jelöltem be.

Lakás ügyben kitöltöttem, elküldtem, holnap pedig befizetjük az ügynökségi díjat és aláírjuk a papírokat, akkor végre remélem, hogy rákerül a lakáshirdetésünkre, hogy "let agreed", nem veszik le persze a hirdetést, csak ha már bent is lakunk majd, és kifizettünk 6 hónapot előre. Plusz egy hónap amit kiköltözéskor visszaadnak.

A mai nap a házimunka jegyében is telt, Leó eddig a nagyszobát porszívózta ki, Artúr pedig nekiállt a kocsi takarításának, mert mikor megérkeztek, úgy nézett ki belül, mint a harctér csata után. Ez a kép akkor készült:

Kiürítettük a szemeteket még akkor, de a porszívózás már nagyon hiányzott. Most segítséggel ugyan, de hősiesen megcsinálta Arti. Samuval most megyek ki nemsokára a közértbe, mert palacsintatortát szeretne sütni délutánra, és nincs elég tejszín.
A tejszínről jut eszembe: Ádám egyik komfortmérője a kávé. Itt lehet kapni az otthoni kávéját, kis csomagolásdizájn eltéréssel, de ugyanaz a márka és típus. Kávéfőzőt otthonról hoztunk, mert ugye az sem mindegy, kotyogós a király. Tegnap azonban elfogyott az otthoni tejszín, így próbára kellett tennünk a brit teheneket, legelőket és tejüzemeket. Nagyon nem féltünk, mert eddig szinte minden, amiből megvettük az elérhető legolcsóbb, márkátlan, akciós, utánunkdobott verziót, az egy kicsit finomabb volt, mint az otthoni, nem legolcsóbb, gondosan kiválogatott élelmiszer. A répa itt mindig iszonyú édes, a krumpli is, a szőlő is, a felvágott is jó volt, amit eddig próbáltunk. A sajt is. A müzlik (reggeli ceráliák, ahogy a Süsüben mondják) olcsóbbak, mint otthon, és iszonyú finomak. Szóval az első szembejövő double cream volt a tesztalany, és kiváló minősítéssel ment át Ádám szigorú vizsgáján.

Itt most az iskolákban szünet van, mert az évet 3 részre osztja a tavaszi és a téli szünet, ezt a 3 részt pedig mindig két terminusra vágják szét egy-egy egyhetes szünettel. Egy terminus azt hiszem, 8 hét. Samu az időjárásból ítélkezett, és azt hitte, most van a tavaszi szünet...

Zene ügyben is vannak bíztató dolgok, de nem kaptam engedélyt ezek közlésére. Most nehogy elkezdjetek egyenként érdeklődni, várjatok türelmesen. Ádám azt mondja, hogy a megtörtént dolgokról írjak maximum. Hát jó.