Áttekintés

Lassan egy éve költöztünk el Magyarországról és még mindig nincs honvágyam. Érdekes tapasztalat megérkezni egy másik világba, megfigyelni hogyan oldódik az izoláltság. Teljesen különbözőek vagyunk. A zene révén lettek a leghamarabb barátaink, tehát Ádám révén. Én nagy nehezen (ezt biztos nehéz elképzelni, de nem barátkoztam) szóba elegyedtem egy lengyel anyukával, akivel hamar jóban lettünk, és ki is derült, hogy még abban a hónapban elköltöznek a város másik felébe. Illetve már ott laknak, csak most kapott helyet a kislány a suliban. Ezen kívül még egy muszlim anyukával szoktam beszélgetni, igen felszínesen.

Őszi bejegyzés

Bejegyzésem apropója, hogy holnaptól, azaz október másodikától 4 napon keresztül a 4 gyerekünk születése napról napra felkerül a tortenetek.szules.hu oldalra. Ha minden igaz.
Mégpedig azért kerül most oda, hogy éppen október 5-re essen Janka születése, Ági aznap lesz 2 éve rabságban, Janka képviseli ezt a szomorú évfordulót.
Szerettem volna ezt megosztani, minél többen olvassák, minél többen gondolnak erre, annál jobb. Éjféltől tehát fent lesz Samó, aztán minden nap egy új gyerek.

Nagyjából ezért vettem a fáradtságot, de ha már itt vagyok, beszámolok erről-arról.

Nyáron Magyarországon voltunk, meg kellett tapasztalnunk, hogy milyen nehéz egy külföldön született gyereknek útlevelet csináltatni, protekcióval és felkészülten (mielőtt hazamentünk, már anyu elkezdte meghatalmazással intézni az anyakönyvezést) mindösszesen 2 hónapot vett igénybe, de normál ügymenetben, ha lépésről lépésre tudjuk meg a dolgokat és nem tudunk sürgetni semmit, ez 4-5 hónap is lehetett volna. Más országban egy ilyen eljárás kb. 20 perc, erről is van tudomásunk.

Az egészségügybe is kénytelenek voltunk belekóstolni, mert Janka szaruhártyáját egy nyírfatermés darabja felsértette, pár napig a szemklinikán is voltunk. Itt a gyerekosztály kompletten be volt zárva, ezért a gyulladásos osztályon VIP szobában voltunk, ami egyágyas, de felhoztak egy rácsos ágyat mellé. A dolgozók nagyon kedvesek voltak, ez az útlevél ügyintézésénél is feltűnt, de míg ott bürokratikus akadályokba ütköztünk, itt egyszerűen fejetlenség volt. Amikor óránként kellett cseppenteni Janka szemébe, nem sikerült kibuliznom napi 3 cseppnél többet. Másnap a doktornővel tudtam csak elintéztetni, hogy kezeljenek annyira felnőttként, hogy megengedik, hogy én cseppentsek, mert a nővérek nem adták oda a szemcseppet. Amikor aludt a Janka, nem cseppentettek (pedig akkor sem bonyolult, a szemzugba kell cseppenteni és egy pillanatra kinyitni a szemét - talán könnyebb is, mint ébren) amikor meg ébren volt, nem jöttek. Közben az orvosok meg be voltak rezelve, hogy mi lesz a szemével, előírták a gyakori cseppentést, ugye. Arról nem beszélve, hogy mikor bementünk, egy csomót kellett arra várni, hogy megmondják, mi lesz, úgyhogy pont amikor megszoptattam Jankát, közölték, hogy most 4 óráig ne adjak neki enni, mert altatásban fogják vizsgálni. Ha negyed órával korábban szólnak, akkor azonnal is altathatták volna. Így viszont nem szoptathattam meg miközben nagy fájdalma volt, és negyven fok meleg volt, tehát szomjas is lehetett. Szerencsére elaludt, úgyhogy nem volt végig szenvedés, de a vége sajnos igen.

Amúgy a Dunánál töltöttük a nyár nagy részét, de keveset voltunk egyszerre mindannyian együtt, Ádám Kanadai turnéja egy hónap volt, a nagyok (Samu és Leó) táborban voltak 3 hétig, amikor együtt lettünk volna, akkor volt a kórház, felüdülés volt visszajönni. Nem tudom, pontosan mi az a honvágy dolog, de éreztem a végén. Ennek ellenére nehéz volt belerázódni az itteni életbe is.

Eladtuk otthon a kocsit, és itt vettünk egy ugyanolyat, ami jobbkormányos. Sima ügy vezetni, a baloldali közlekedést már megszoktuk, a vezetőülés átkerülése nem okoz gondot..... amíg bele nem nézel a tükörbe. Egy hónap után most kezdem megszokni a tükröket, a legnehezebb a középső, belső tükör. Mindenesetre sokkal könnyebb így előzni például.

Egy komplett berendezett stúdió fogadott minket a garázsban, Sarla és Adam csinálták.

A gyerekek angolja egyre jobb, Samu tömegközlekedéssel jár suliba, és beadtuk az önkormányzathoz az átjelentkezést a közelebbi suliba. Talán most sikerül. Ádám közben volt egy hetet Magyarországon, 3 koncert volt, a héten meg Franciaországban lesz pár napot. Janka hízik, Artúr és Leó pedig fociedzésre járnak Mr Reeshez a suliban, aki pont úgy néz ki mint Tarantino.

Vannak dolgok, amik nem változtak, a méhlepényem négy hónapja itt áll a ház előtt. Azt kell mondjam, hogy valóban hermetikusan lezárták, mert különben a rókák már rámentek volna. A bábák azt mondták, hogy ne izguljunk, nem fogják túl hamar elvinni, de megtudtam, hogy mostanra azért már izgulhatunk, mert ez nem a rendes ügymenet, hogy egész nyáron ott áll a ház előtt a cuki sárga doboz benne az emberi hulladékkal. Minden nap reggel betervezem, hogy bejelentem, ugyanis elfeledkeztek rólunk, de aztán végül elmarad a megfelelő telefonszám felhívása bokros teendőim miatt. Akkor ugyebár nem értek ide, most meg nem is jönnek... szóval itt is lehet mit olajozni a gépezeten.

A napirendünk a következő: Samu órája csörög 6.45-kor, az enyém 6.55kor. Mikor kitántorgok 7 óra körül, ő már felöltözött és erősít a nagyszobában (húzódzkodik meg fekvőtámasz, ilyesmi). Felteszek egy kávét Ádámnak és reggelizünk Samóval, szótlanul, csendben, félálomban. Közben lassan bebootolunk, és felgyorsul a beszélgetés, megbeszéljük, mi lesz ma, stb. Megcsinálom az uzsonnáját, ami általában egy szendvics, egy csokis briós mostanában, egy gyümölcs és valamilyen innivaló. Közben a többiek ébredeznek. Samu megint csörög 7.40 kor, és elkezdi venni a cipőjét. A következő 5 percben kábé annyi dolog történik, mint az előtte eltelt egy órában. Például kiderül, hogy nincs zokni a tornacuccban, vagy írjak levelet Miss Coopernek mert ő nem tudja elmondani, vagy nincs meg a könyvtári könyv, vagy a bérlet. Esetleg még egy pirítóst csináljak az útra, mert mégis kér olyat, amit előtte nem. Ilyenkor már Leó felkelt, és úgy gondolja, elmondaná, mit álmodott, vagy az Artúr kiabál, hogy nincs fent vécépapír. Ha nincs egyéb fennakadás, akkor Janka szólít.
Samu elmegy elvileg 45-kor, gyakorlatilag 48-kor, fut a busz után. Én bejövök, és szemügyre veszem, hogy itthagyta a levelet, amit iratott velem, vagy került zokni a tornacuccába, ezt meg is tudom nézni, mert nem vitte magával. Szerencsére a kaját sosem hagyja itthon, eddig még a bérletet is vitte mindig.
Közben már Leó elkezd enni, Ádám kávézni, Artúr játszik fent. Békésebb pillanatok jönnek, főleg azért, mert már felébredtem és nem vagyok lelassulva, vagyis ugyanaz a mozdulatsor 5 perc helyett felet vesz igénybe, és nem rontom el. Nem vajazom meg a pirítóst pirítás előtt, nem gondolkozom azon, hogy miért melegítem most a vizet vajon, hanem egyszerűen megcsinálom a teát.
8.45-kor elindulnak a gyerekek iskolába. Leó egyedül, rollerrel, Artúr pedig vagy Jankával és velem, vagy Ádámmal. Ha én kísérem, akkor legtöbbször a kapu előtt 50 méterrel búcsúzunk, onnan egyedül megy. Ez vált be, mert ha a kapuig kísérem, akkor sokszor meggondolja magát, hogy nem akar iskolába menni, és akkor nagyon nehéz az elválás. Mire hazaérünk, Janka elalszik, akár kendőben, akár babakocsiban volt. Hiába erőlködik, az utolsó pár méteren feladja, vagy esetleg akkor alszik el, mikor épp hazaérünk. Persze csak rövideket alszik. Ekkor van kb. 9 óra, 6 óránk van és ez borzasztó gyorsan elmegy a napi ügyintézéssel, általában azon kapom magam, hogy a felénél tartok, és már csak egy óránk van mielőtt megyünk a fiúkért és még nem kezdtem el főzni vagy nem vásároltam be. Sosem értem, hogy hogyan történik ez, de ritkán érek a dolgok végére. Ezért sem írtam eddig, és lehet az is, hogy ritkán fogok. Ma például hosszú gombfocimeccs alakult ki, amíg ezt írtam, de a vacsi meg a fürdés csúszik nagyon. Artúr fáradt, mert ma focija volt. Ja igen, az értemenés pl. focis napon azt jelenti, hogy Leó egyedül jön haza, Artúrért meg vagy Ádámmal együtt megyünk, vagy csak egyikünk, én persze Jankával együtt mozgok. Mire hazajövünk, Samó is itthon van, vagy akkor érkezik. Uzsonnáznak, játszanak egymással vagy velünk, elég fáradtak. Ezért kis kiabálás, összeveszés minden napra jut, sokszor sírás is.
Mostanában este Columbót nézünk, ami azt jelenti, hogy fél 8-ra megfürödve, megvacsorázva kell leülnünk a mozihoz. De jobb, ha hétre, akkor nem kell rohanni a fektetéssel. Janka film közben alszik el, a többieknek pedig este kilenckor villanyoltás, legfőképpen Samunak, mert nagyon nehezen kel fel, ha tovább húzzuk.
Ha próba van nálunk, akkor este 9-10-11-ig tart, de aztán mindenképp vége a napnak.

Nyári szünet

Itt Nagy-Britanniában július 20-án kezdődik a szünet, és összesen 6 hét. Év közben viszont sokkal több és hosszabb szünetek vannak. Mi elkértük magunkat, nem maradunk tehát kicsit hosszabb szünetünk lesz, jövő héten megyünk haza.

Hallásvizsgálat

Ma voltunk hallásvizsgálaton. Otthon nem emlékszem ilyenre, bár lehet, hogy már azóta van. Emlékeim szerint otthon a hallássérült gyerekre azt mondják, hogy milyen jól alszik, a porszívóra sem ébred fel. Aztán amikor már nagyon rég nem beszél, akkor kerül el a hallástesztre.

Egy falat Magyarország

Kedden a követségre mentünk Londonba, hogy Jankának csináltassunk egyszeri utazásra jogosító okmányt, hogy eljöhessen velünk nyáron Magyarországra. Már szülés előtt aggodalmaskodtam ezen, mert az kiderült, hogy útlevelet kb. 3 hónap alatt kapna, és ez akkor is túl sok idő lett volna, ha korábban sikerül megszületnie.

Brit tetvek

Most szünet van a suliban, de még előtte Artúr egy üzenetet hozott haza, miszerint tetűveszély van a suliban. A papíron azt is leírták, hogy mi a teendő, ha tetveket találunk, és én még evvel a módszerrel nem találkoztam:

Janka, Samó

Janka eszik, alszik, böfög, kakil, egyszóval jól van, Nézelődni is szokott.

Onlány

Végre, megszületett Janka!

Megírom, amíg friss az élmény, mert aztán bennem is átíródnak a dolgok...

Várunk tovább

Tegnap éjjel azt hittük tényleg, hogy megszületik a Janka. Délután a gyerekek átmentek a Balázsékhoz, ott is aludtak. Végig mondtam, hogy nem biztos az egész, mert magam sem hittem el, hogy egyszer kijön belőlem ez a gyermekecske, de azért egyre bizonyosabbá váltam.

St Michael's Hospital

Ma vagyok tíz nappal a kiírt időpont után, ezért CTG-re kellett mennem a St Michael's kórházba. Sejtettem, hogy nem lesz leányálom, mert már a bába jelezte, hogy a szülésindításról is fognak velem beszélni ha elérkezik ez az alkalom.

Barbara néni

Barbara néni a szomszéd idős néni, aki mindig mosolyog, és még mindig nem utál minket, pedig Ádám gyakorol, jönnek hozzánk próbálni, a gyerekek rajcsúroznak, én meg hangosan beszélek a kertben is. Mondjuk ők meg éjjel kettőig tévéznek, az is igaz. A férje nem mutatkozik be nekünk, bár már mi többször bemutatkoztunk neki, így magunk közt Barbara bácsinak hívjuk.

Gyorsjelentés

Tegnap voltam a bábánál, aki avval a fantasztikus hírrel állt elő, hogy tökéletesen zárva van a méhszájam.

Jelentés

Mielőtt még lerágnátok a körmötöket: bébi bent, mindenki más kint. A fiúk tegnap a Balázséknál aludtak, mert egyértelmű jeleit láttuk a közelgő szülésnek. Mostanra persze minden elmúlt.

Oklevél

Artúr tegnap el volt szontyolodva, hogy van két gyerek, akik rugdossák, ha nem néz oda a tanár, és tegnap leöntötte az egyik vízzel, meg összefirkálta a rajzát, amihez a fiókját direkt kinyitotta, szóval ez már elég nagy bunkóság. Egyre több és egyre rosszabbul esik. Volt min keseregnie.

Bábánál voltunk

Éva és Lenke elkísértek a bábához. Ma nem találkoztunk új bábával, mert az éjjel volt egy otthonszülés, és akit nem ismertem, pont az a bába ment ki ma a babához, hogy megnézze (mert a bábaegységből ő az, aki a babákat megnézi). Úgyhogy ott volt Laura, aki házhoz is jött a homebirth chat-re, meg a tanuló, aki már csak péntekig gyakornokoskodik.

Nem írok

Mert egy kicsit már be vagyok szűkülve.
Le vagytok tojva, ez van most.

Falmászás

Tegnap Samut elvittem falat mászni. A cucca nemrég érkezett, a fakockákkal együtt, végre mehetett (persze lehet bérelni is, de nem valami olcsó mulatság... illetve az itteni fizetésekhez képest nem vészes, de a mi pénztárcánkhoz jobban passzolt a saját felszerelés)
Azt tudtuk, hogy a bristoli falmászócentrum egy használaton kívüli templomban van, de gondoltam, nektek is felteszek képeket.

Kórházi brossúra az otthonszülésről

Nem bírom ki, hogy ne foglaljam össze nektek azt a kis 8 oldalas fénymásolt brossúrát, amit kaptam az otthonszülésről. Elején a kórház logója.

Midwife chat

Ma nagyon szülésre készülős napot tartottunk, először is felugrott egy bába meg egy bábatanonc úgynevezett midwife chat-re, amit Magyarországon úgy hívnak, hogy 37. heti beszélgetés. De teljesen másmilyen volt. A közös, hogy ez az otthonszülésre való felkészülés része.

Tudja, és tudja

A múlt heti ultrahangon kiderült, hogy a Janka feje ugyan lent van, de a lábai még lejjebb, tehát nyújtott lábbal "áll", mint aki épp meghajol a színpadon. A feneke fent, tehát nem túl nagy erőfeszítéssel helyes pozícióba kerülhet, vagy magától, vagy orvosi segítséggel. Reméltem, hogy inkább magától. Akivel beszéltem ezügyben, mindenki azt mondta, hogy ez egy nem tankönyvi helyzet, még nem helyezkedett el a születéshez, ráérünk akkor aggódni, ha elhelyezkedett, de nem megfelelően.

Rejtély

Tegnap az Ádám bekötötte a hifit, dj-zett egy kicsit a youtube-ról, jó hangosan, hogy megnézzük, hogy szól, énekeltünk, táncoltunk, ahogy kell. Telt, múlt az idő, este skype-on beszélt hosszan a Petivel úgy éjféltől kettőig a kertben. Aztán alvás. Reggel pedig mikor hazasétált a suliból, oldalt jött be a kerten keresztül, és látja, hogy a biciklinek hűlt helye. Mi az összefüggés ezek között?

Van egy jó meg egy rossz hírem

Kezdem a jóval: megjött az NI Numberem!!!
A rosszabb az, hogy jözben Ági fekvésre ítélt, úgy értem, szigorú fekvésre, mert olyan tüneteket sikerült produkálnom, amiből arra következtet, hogy nyílik a méhszájam. Most április 21-ig kell szigorúan feküdni, mert akkor töltöm be a 37. hetet, és onnantól nem számít már koraszülöttnek a baba.

Pelenkakérdés

Amíg Ádám Franciaországban van (2 nap), gondoltam, előveszem a Janka zsákjait, hogy megnézzem, hány újszülöttruhánk van, mosok, szortírozok. Kihoztuk a mosható nadrágpelenkákat is magunkkal, amiket még Samunak vettem, kiszolgált azóta pár gyereket, és nagyon büszke voltam, hogy ki tudtam deríteni, hogy kinek adtam oda utoljára. Megvolt nekik még, sőt, alig használták. Örültem, kihoztuk.

Lakásunk

Felmerült egy olyan igény, hogy küldjek már rólunk olyan képet, ami nem homályos, nem sziluett és nem bolhacirkusz. Mivel komoly jogi problémák adódnak, nem csak a családom, hanem én sem vagyok oda attól, hogy egy nyilvános blogon mutogassam magam, meg kell elégednetek evvel a minőséggel. Viszont gondoltam, lefotózom, hogy hogy áll a lakásunk most. Mármint az alsó szint. A nappalit már láttátok, most a többiről legyen tehát szó.

Most ez van nálunk

Most volt vacsora, Anna és Ádi itt alszanak, és Dawn átjött teázni aztán maradt vacsorázni, most pedig zenélés van...

Cheddar

Ádám megkapta az NI számot. (Hétfőn voltunk interjún, pénteken itt volt a szám.) Én meg szereztem egy új időpontot interjúra, negyedikére, negyven mérföldre innen. Mert itt csak 19-én van időpont. Nem igazán értem, hogy szeretnék társadalombiztosítást és adót fizetni, ők meg folyamatosan visszadobnak. Senki nem érti, hogy mi a bajuk velem.

Rothadó kapitalizmus

Samunak nincs angol-magyar, magyar-angol zsebszótára. Kérték, hogy szerezzünk be, de nem árulnak minden sarkon.

Rövid összefoglaló

Voltunk NI interjún, most mindketten. Nem vagyok olyan bizakodó, mint a múltkor. Azt mondta a pasi, hogy Ádámnak nagyobb esélye van arra, hogy megkapja, erre ő is kicsit rásegített, mert egymás után mentünk és elég reménytelennek látszódott a helyzetem, Ádámnál azt sugallta, hogy hagyjuk ezt a self employed szitut, maradjon a "munkát keresek" verzió, akkor hamarabb lesz ebből NI szám. Nekem is ezt javasolta, ha elutasítanak.

Szombati mindenféle

Kezdjük egy önérdekű közleménnyel: kiadó a lakás, ahol eddig laktunk. Légyszi a facebookon menjetek az oldalamra, és osszátok meg. A képek sokkolóak, sosem volt ilyen tiszta, ilyen rendes, ilyen üres. Csillog, villog.

Aztán a mai napról: 

Reggel Arti az osztályával skypeozott, mert ma otthon munkanap volt, legalábbis a mi sulinkban. Aztán a Leó is beszélt az ő osztálytársaival.

A carboot sale 12kor már erőteljesen üres kezdett lenni, pedig csak 10kor kezdődött. 

A szád járjon, ne a kezed!

Azért hagytam ki ennyit, mert semmi energiám nem maradt tulajdonképpen semmire sem, ami nem feltétlenül volt szükséges. Leadtam egy munkát, úgyhogy most elég sok alváshiányom van. Közben készülünk a hétfői NI interjúra, most mindketten megyünk, egymás után. Be kell bizonyítanunk, hogy dolgozunk, hogy munkát keresünk. Mindenképp.

Ma már az új helyen alszunk

Leköltöztünk, legalábbis a szivacsaink lejöttek, meg pár fontos dolog. A "historical charm"-ról annyit, hogy bepenészedett az egyik szivacsunk másfél hónap alatt, és 2 hét alatt kirágták az egerek az egyik vadiúj egyenruha-pólót. Samó és Ádám nagyon sajnálják a Keeper's Cottage-t, én csak részben. Mikor jöttünk el, épp a házunk melletti részen volt a szarvascsorda, mintha tőlünk vettek volna búcsút. Még csak 2 autónyi cuccot hoztunk el, jövő héten sokat fogunk pakolni.

Pár fotó

Anyák napja van itt, ami váratlanul ért minket, és ez a hétvége volt a tyúketetős. 

Ezekről kaptok pár képet:

Midwife

Mára volt időpontom a midwife-hoz, azaz a bábához, aki mindenkinek végzi a terhesgondozást. A nők nagy része kórházban szül, bábával, de nem ugyanavval, aki a terhesgondozást végzi, hanem egy kórházi bábával.

GP (háziorvos)

Na leírom a GP-t. Elég lázas voltam hétfőn, nem is tudom, mikor voltam ennyire ramatyul. Pont aznapra volt időpontom a háziorvoshoz a terhesgondozás miatt. Gondoltam, hogy lemondom, vagy telefonálok, hogy jöjjön házhoz. De aztán valahogy lendületbe jöttem, és elmentem a rendelőbe.

Találós kérdés

Beteg voltam, és adós vagyok a GP leírásával, majd bepótolom. Mára azonban egy találós kérdéssel szolgálhatok nektek. Azt kell kitalálni, hogy a következő történetnek melyik (csupán egyetlen) részlete nem igaz.

Előre, rendületlenül

Haladunk lépésről lépésre.
26-án van időpontunk NI Numberre. Nekem másodszorra, szóval addigra nagyon be kell bizonyítanom, hogy tényleg dolgozom. Már csak azért is, mert a Child Benefit, ami automatikusan jár állítólag, és vele együtt NI Number is, most küldött egy levelet, hogy írjam meg az NI Numberemet, hogy tovább intézhessék a dolgokat. Regisztráltunk (egyelőre csak Ádám meg én) a háziorvosnál, átvettük az új lakás kulcsát.

Apró lépések

Ma regisztráltam magam a GP-nél azaz a háziorvosnál. Egyrészt mert nem csak a midwife-hoz kell mennem, ahogy eddig hittem, másrészt pedig szeretném kidugíttatni a fülemet.