Borúra derű

Ma reggel habos kakaót kaptam, ágyba. Ádám pedig habos kávét, nem ágyba, de azért majdnem. Tudniillik Samu hajnali 7kor palacsintatortát készített és maradt tejszínhab. Napok óta húzódott az ügy, és most került rá sor. Nagyon jól esett, az igazság az, hogy tegnap átnéztem az anyagi helyzetünket, ami tulajdonképp úgy néz ki, hogy ahol most lakunk, annak a kéthavi bérét kifizettük még otthonról, és elfogyott a pénzünk, most meg félévre előre kibéreljük ahol lakni fogunk, és evvel elfogy az anyukám pénze is. Persze, még visszakapjuk a kauciót innen, meg jönnek be pénzek, de ez elég rémisztően hangzik. Még valameddig tart a készpénzünk, és addigra elő kell állni az új életünk bevételeivel.
Szóval tegnap elég ideggyenge voltam emiatt, sokat intéztünk, halad a suli ügy is, írtak az önkormányzattól, hogy Artúr másodikos, Leó ötödikes, Samu pedig hetedikes lesz az itteni rendszer szerint. (Artinak végre volt oka kiakadni: bezzeg Leó 2 szintet ugrott...) Leó tudniillik ha 4 nappal fiatalabb lenne, akkor már negyedikes lenne, így viszont biztos nehéz lesz, ő lesz a legkisebb az ötödikesek között (ezen meg ő akadt ki, no meg azon, hogy nem Ádival lesz egy osztályban - aminek én örülök, mert így van esély arra, hogy oda is figyel valamire a suliban)
Nem csak én voltam ki, Balázs is hasonló létbizonytalansági parákkal küszködik, teleszúrtam a fülét este, és látványosan sokkal jobban lett. Nem lett mindegyik szúrás jó, de nem akartam nagyon piszkálni, holnap ügyesebb leszek. Sajnos nem szúrok elég bátran, ezt kell gyakorolnom.

Rajtam pedig egy kis Rescue Remedy segített, de az már hajnali 4kor volt, így nem aludtam túl sokat.
Most, hogy ezt mind megírtam, gyorsan elpakolok Samu után, aki rendes csatateret hagyott maga után, de úgy érzem, egy szavam sem lehet. Ma úgy látom, nálunk lesz hangfelvétel, itt van már Balázs, Misi, Dani és rendezik be a stúdiót a nagyszobában.

Tűz a nap, és csicseregnek a madarak.