Várunk tovább

Tegnap éjjel azt hittük tényleg, hogy megszületik a Janka. Délután a gyerekek átmentek a Balázsékhoz, ott is aludtak. Végig mondtam, hogy nem biztos az egész, mert magam sem hittem el, hogy egyszer kijön belőlem ez a gyermekecske, de azért egyre bizonyosabbá váltam.

Előzetes megbeszélés szerint hívtuk a bábát, mikor tízpercenként jöttek a fájások, igazából csak akkor hívtuk, mikor már lefeküdni készültünk. Mivel akkor már 7 órája nem sűrűsödtek, de tízpercesek voltak. Azt mondta a bába, hogy akkor most elmegy a felszerelésért, és hívjuk, ha ötpercesek, és persze, pihenjek. Arra ébredtem, hogy hárompercenkénti, erősebb kontrakcióim vannak. Mivel nem múltak el, kezdtem gyanakodni, hogy akkor tényleg eljött a nagy nap. Nem akartam potyára idehívni a bábát, úgyhogy felhívtam Ágit, hogy szerinte a távolból megítélve akkor ez most szülés, vagy megint leáll, mint annyiszor? Addigra már 12 órája tartott, és végre erősödött, mert eddig sosem volt hosszabban igazán erős. Ági mondta, hogy ebből bizony gyerek lesz, előbb vagy utóbb, és nem hiszi, hogy holnap CTG-re kell menni már. Amint letettük, a hárompercekből rögtön hatpercek lettek, majd tízpercek, majd húsz, aztán sétáltunk az éjszakában, társasoztunk még kettőt, hátha javul a dolog, majd végleg lefeküdtünk. Reggel Ági azt mondta, hogy ez is tök rendben, minél többedik gyerek, annál inkább történik ilyesmi. És feltétlenül menjünk el a kórházba ma CTG-re.

Balázs jött ma velünk erősítésnek, leginkább fordítani, amikor a fölényüket szakszavakkal és hadarással kezdik nyomatékosítani. Vártunk szokás szerint, aztán rákötöttek a gépre. Küldtem a fotókat Áginak, aki írta, hogy minden rendben. A kórházi bába szerint is minden rendben volt, csak azt mondta, hogy ha megint visszautasítom a beavatkozást, akkor beszélnem kell az orvossal, ami most nem fog összejönni, csak ha nagyon sokat várunk. Szombaton azonban, amikor legközelebb jönnöm kell, nem lesz itt orvos, csak hétfőn. Az meg már nagyon késő arra, hogy a szülésindításról beszéljünk, mert szombaton töltöm a 42. hetet. Nem akartunk várni, ráadásul ha ma szülök, megússzuk az egészet, tehát belementünk, hogy holnap visszajövünk fejmosásra, holnapután meg CTG-re. Onnantól pedig naponta lesz CTG.

Mire ezt megbeszéltük, leesett a szívhang egy rövid időre, és akkor közölte a bába, hogy ez így nem jó mégsem, jobban örülne, ha megvárnám az orvost, és még legalább húsz perc jó CTG-t kéne produkálnom, mert őt ez aggasztja. Küldtük Áginak a képet, ő írt, hogy minden a normálison belül van, és húzzunk már haza. Közben Janka elbóbiskolt, az sem jó ugyebár nekik, szóval telt-múlt az idő, elkezdtek aggódni, mert valami megint nem jó. Küldtem a képeket Áginak, aki mindig megírta, hogy ezek mind határértéken belül vannak, és nincs okunk maradni. Közben a csajnak elmagyaráztam, hogy ezt az információt kaptam az imént, és vállalom a felelősséget, szeretnék menni. Végül letelt százezer perc, úgy ítélte meg, hogy akkor mégis mehetek, de várjuk meg az orvost. Kérdeztem, hogy akkor holnap ugye mégsem kell jönnöm, mire azt mondta a csaj (illetve addigra már ketten álltak ott, ő meg a főbába), hogy valószínűleg mégis kell holnap CTG, mert ez nem megnyugtató. Mondtam, hogy én meg vagyok nyugodva, és nem terheli őket felelősség. Kérte a csaj, hogy csak az orvost várjam meg. Parkolójegy mindjárt lejár, mert letelik a 2 óra, és még csak most jön a fejmosás! Mondtam Ádámnak, hogy szerintem vigye nyugodtan haza a Balázst, én már jól vagyok, hogy tudom, hogy minden rendben. A protokollt meg nem követjük, ezt meg tudom mondani. Na erre nekemugrottak Balázzsal, hogy felejtsem el, hogy itthagynak engem az oroszlánok karmai között.
Ráadásul a bába úgy képzelte, hogy addig itt fogok gépre kötve feküdni, amíg megjön a doki, hátha addig megint lehet valamin huhogni. A CTG egy pillanatnyi állapotot mutat, ha levesznek róla, utána rögtön is lehet bármi. Ezért néznek egy hosszabb időt, és ezért van az, hogy akik folyamatos CTG-vel vajúdnak pl., azoknál sokkal több az indokolatlan beavatkozás, mert egyszer leesik a szívhang, akkor már mennek a műtőbe sok helyen. Ami pedig összességében indokolatlan, nagyon megemeli a beavatkozások és az azok általi szövődmények számát. Szóval először kértem, hogy vegyen le, mert kényelmetlen, akkor helyzetváltoztatást ajánlott, és segített. Utána bepróbálkoztam egy pisilni kell dumával, erre adott egy kémcsövet, hogy akkor hozzak mintát is, és leszedett a gépről végre. Mikor visszajöttem, mondta, hogy már úton van az orvos, és ne aggódjak, mert egész idő alatt csak egyszer volt szívhangesés, és valószínűleg csak Janka rámarkolt a köldökzsinórra. Majd elszaladt, hogy előterjessze a dokinak, hogy makacs páciens várja őt.

Felvértezve vártunk, és megérkezett a doktor, Dimitrij. Fiatal volt, mosolygott, bemutatkozott, tudta, hogy negyedik baba, érdeklődött, hogy mekkorák a többiek. Megnézte a CTG-t, mosolygott, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Tisztában vagyok-e, hogy 12 nappal túlhordtam a babát? - Igen. - Tisztában vagyok-e a kockázatokkal? (mosolyog) - Igen, de határozottan visszautasítom a szülésindítást. - Rendben. Óhajtok-e esetleg egy burokleválasztást méhszájtágítással? - Köszönöm, ma nem. - Akkor minden jót, sikeres otthonszülést kíván. - Köszönöm, akkor szombaton jövök legközelebb, ugye? - Igen. - Akkor holnap nem kell jönnöm sem vizsgálatra, sem beszélgetésre, ugye? - Természetesen nem.

Viszlát Dimitrij, köszi. Tényleg. Kár, hogy már le voltam izzadva, mikor megjöttél.