Megérkeztem

Az lesz a legjobb, ha blogot írok erről az utazásról, hogy épp hogy vagyunk. Akkor egyszer megírom részletesen, nem 100x külön-külön mindenkinek. Először azt gondoltam, hogy majd a facebookon, de egyrészt nincs mindenki felnt a facebookon, másrészt ezt csak az látja, aki tényleg kíváncsi, nem minden ismerősöm.

Közben remélhetőleg belejövök a blogírásba, mert most elég furcsának tűnik.

Tegnap késő estig jöttek a búcsúzkodó barátok-rokonok és sms-ek, én csak úgy elterülve az ágyon fogadtam a jókívánságokat, próbáltunk még pakolni olyan dolgokat, amiket csak én tudok eldönteni (azaz én feküdtem és a Gabi hordta az ágyra a válogatnivaló cuccot, majd dobozolta) aztán épp fejeztük be, mikor még befutott a Zsp szintén búcsúzkodni, és hozott egy potenciális lakásbérlő párt magával, akiknek megmutattuk gyorsan a felfordulás mögött megbúvó lakást.

A lakásnézők elmentek, kicsit búcsúzkodtam még, aztán irány az ágy, hajnalban kelek.

Ádám úgy tűnt, most fogta fel, hogy holnap elmegyek, nagyon ramaty hangulatban volt délután óta.

Hajnali 2kor felébredtem, és hiába tudtam, hogy van még másfél órám, nem jött álom a szememre. Ezért fogtam magam 3kor, és jó kényelmesen elkezdtem készülődni. Nem felejtettem otthon semmit, sem a libatepertőt Marciéknak, sem a fűtőtesten száradó pulcsimat, sem a Bryophyllumot ami a hűtőben volt, és nagyon kell a haskeményedésemre.

4kor kimentem a taxihoz, közöltem a sofőrrel, hogy akkor én Ferihegyig a hátsó ülésen fekszem, furcsán nézett, de megbocsátottam neki. Nem tudta, hogy ez egy szolgáltatás, és én vagyok itt a vevő. Egyet elfelejtettem azonban tisztázni a taxirendelésnél, nem mondtam, hogy ne valami rallitraktort küldjenek, így elég szarul voltam, mire a reptérre értem.

Samu felébredt arra, hogy kimentem a kertkapun, és felhívott, hogy elbúcsúzzon. Olyan helyes volt, alig bírt beszélni, félig aludt!

Fapados reptéren nem jár bőröndtologató kocsi, úgyhogy felkaptam a hátizsákomat, és bementem. Persze a bőröndátvilágításnál jó nagy sor volt, úgyhogy rástartoltam az egyik utaskísérőre, hogy nekem elsőbbségi beszállókártyám van, amit azért váltottam, mert nem állhatok, úgyhogy segítsen nekem a soron kívüli átvilágításban. És segített. Negyven embert leköröztem, és mivel a taxi is gyorsabban ért ki, mint amire számítottam, még másfél órám volt indulásig. Valószínűleg jó álmos lehettem, mert egy kicsit bambultam alfában, és már el is röpült az idő. Szépen beszálltam elsőbbséggel az XL lábhelyes ülésemre, ahol nem volt szomszédom, tehát a 2 órás út nagy részét fekve töltöttem, szerintem aludtam is kicsit. Így leszálláskor jobban voltam, mint felszálláskor. Ott egy hosszabb hátizsákos gyaloglás következett, passport controll, és a kijárat. Bence, a keresztfiam várt a kijáratnál, mert Marci még parkolt. Mikor be akartam szállni, nevettek rajtam, hogy a vezetőoldalon akartam utazni :) Lutonról kb. egy órás út volt Marciékig, ahol az egész család nagy izgalommal várt, a csajok nem ismertek meg, még Luca sem, hát igen, nagyon rég találkoztunk, ez igaz.

Kaptam egy kis szalonnás tojást, aztán Marciék elmentek falat mászni, Gabival maradtunk ketten, beszélgettünk amíg a többiek távol voltak.