2012. május 10., csütörtök

Jelentés

Mielőtt még lerágnátok a körmötöket: bébi bent, mindenki más kint. A fiúk tegnap a Balázséknál aludtak, mert egyértelmű jeleit láttuk a közelgő szülésnek. Mostanra persze minden elmúlt.
Tegnap elintéztünk egy kis bankügyet, aztán Dawnhoz mentünk teázni, hogy Ádámmal együtt hallgassanak meg egy felvételt. Ott kezdett gyanús lenni, hogy azért vagyok ott, hogy segítsek fordítani, de képtelen vagyok figyelni, csak nézek ki az ablakon, és arra gondolok, hogy jó lenne otthon lenni és semmi mást nem szeretnék. Néha segélykérően Ádámra néztem, hogy ugye érti, mert nekem fogalmam sincs, nem vagyok itt. Aztán megsúgtam neki, hogy nem bírok tovább maradni, és valahogy eljöttünk. Hazafelé kellőképpen káromkodva szapultam mindent, amit épp lehetett, ez is nagyon jól esett. Közben éreztem, hogy ez már a megváltozott tudatállapot (kontrakció egy szál se, a legcsekélyebb jele sem, persze). Kettőre jött hozzánk egy zenekar próbálni, a hátam közepére kívántam őket, pedig tök jó a zenéjük, legalábbis amit hallottam belőle, mert élőben most voltak itt először. Kettő előtt tíz perccel beszálltam a kádba, mert csak erre vágytam, és nem baj, hogy 10 percem van, aztán ki kell szállni és fordítani kell. Megjöttek, elkezdtek zenélni, és nagyon-nagyon tetszett, belém hasított a zene, nagyon megérintett. Azt éreztem, hogy hömpölyögnek bennem az érzelmek, fojtogat a sírás, magam sem tudom, hogy örülök vagy szomorú vagyok, csak úgy utazom, atyavilág, ez tuti a vajúdás. Kimentem a konyhába, Kingával gyorsan átvettük, hogy mi a fontos, kinek mikor kell sms mi legyen a gyerekekkel, mit kell a bábáknak mondani, ha már itt vannak (pl. hogy ha véletlen köldökcsattal akarják a zsinórt elszorítani, akkor van steril spanyol zsinórunk Évától, és nem kérjük a csatot meg ilyenek).
Ha abbahagyták a zenét, akkor bementem, próbáltam fordítani, de kijöttem, mikor épp nem kellett, hát ez elég béna volt, úgyhogy végül bementem. Így nem volt rossz, csak úgysem tudtam józan maradni, akkor meg úgysem tudok fordítani, de azért valahogy ment. A dolgok meg tovább hömpölyögtek bennem, és a zene nagyon jó volt hozzá, de mégis azt kívántam, hogy tűnjenek el innen, mert nem akarok embereket. Na el is mentek négykor, volt egy kis csacsogás, hogy amazing drumkit meg amazing minden, az amazing kurvaanyátok (mosolygok, integetek Artúrral)... végre elmentek, kádba beszállok, talán végre kijön ami bennem van, nem a gyerek persze, mert kontrakció nincs, csak felszakad valami ami belül feszít. De nem jött. Aztán sikerült egy kis szelepet megnyitni, és jobb lett a helyzet, tovább folyt ez a fura állapot. Annyira nagyon szülés volt, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy lehet-e fájások nélkül szülni. Aztán a gyerekek elkerültek a Balázsékhoz, mindenki elcsendesedett, jöttek a kontrakciók. Nagyon izgatott lettem, 3-ig nem tudtam aludni, pedig próbáltam, mert hiába voltak erősek, nem sűrűsödtek, és gondoltam, addig kéne pihenni míg félóránként jönnek. Végre én is elaludtam, de félóránként felébredtem, a kontrakciók nem múltak el. Reggel viszont igen. Akkor még pihentem egy kicsit, és azóta semmi.
Csattanó nincs.

update: ami kimaradt, mert régen írtam: Éva hazament Lenkével, őt váltotta Kinga, nem kis csinnadrattával: lekéste a repülőt és csak másnap jött, Pozsonyból... ha jövő hét szombatig szülök, ő lesz itt velünk, ha nem, akkor full English birth lesz.

7 megjegyzés:

  1. az jutott eszembe erről amit leírtál, hogy édes istenem, de jó szülni:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. édes istenem, milyen jó lenne... :)

      Törlés
    2. hát igen, a vége már csak kínlódás (bár nekem az egész terhességem rémálom volt, legalább a végére már tök rutinosan hánytam bárhol:D)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Szerintem kényelmetlen. egy egyszerű puha, steril zsinór is megteszi. Éva hozott ilyet, ami még Spanyolországból (ott volt bába) maradt neki, valami szilikonszerű anyag, nem tudom, mert be van csomagolva. Ági ki szokott volt főzni felvetőfonalat, ami vékony és erős. Samunak csatja volt, ami tényleg elég béna, nagy és kemény.

      Törlés
  3. Tenyleg kenyelmetlen volt kerulgetni, bar nem volt fent sokaig. Huhh de reg volt :-)
    Viszont vhol meg megvan, emleknek :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked kényelmetlen volt, egy olyan csöppségnek szerintem óriási. És nyomhatja is. Nem vészes, de ha lehet máshogy is, akkor minek?

      Törlés