Tudja, és tudja

A múlt heti ultrahangon kiderült, hogy a Janka feje ugyan lent van, de a lábai még lejjebb, tehát nyújtott lábbal "áll", mint aki épp meghajol a színpadon. A feneke fent, tehát nem túl nagy erőfeszítéssel helyes pozícióba kerülhet, vagy magától, vagy orvosi segítséggel. Reméltem, hogy inkább magától. Akivel beszéltem ezügyben, mindenki azt mondta, hogy ez egy nem tankönyvi helyzet, még nem helyezkedett el a születéshez, ráérünk akkor aggódni, ha elhelyezkedett, de nem megfelelően.
Tegnap délután volt megint egy olyan (egyórás!!) fájásom, ami miatt feküdnöm kell most, mert ez egyértelműen a méhszáj tágulását jelenti. Kb. a felénél ittam egy korty tequilát, amitől a dolog egy cseppet sem változott. Elég rossz érzés volt, tényleg mindent betartok, most akkor miért fáj? Megkerestem Ágit, Magyarország legtapasztaltabb bábáját a háziőrizetben, skypeon. Ő volt a bábám a három nagyobb gyerekemmel, és hála az otthonszüléshez sokat értő igazságügyi szakértőknek valamint a külföldi szakértőket nem meghallgató bíróságnak, most otthon van őrizetben, 2 hét múlva pedig börtönbe megy ha valami csoda nem történik addig. Ági nagyon bíztatott, és kétezer kilométerről úgy ítélte meg, hogy valószínűleg helyre van szükség ahhoz, hogy helyezkedjen, ezért éreztem ezt a fájdalmat, nemsokára be fogja húzni a lábát. Fél óra múlva irtó nagy mozgás következett, majd szokatlan csend, ami azóta is tart. Kis mozgások vannak, de az a napi 2-3 fitnesszprogram úgy tűnik, nincs már. A jellegzetes méhszájonrúgást sem éreztem, amiért hálás vagyok. Így indultunk neki a kórháznak, mondtam Ádámnak, hogy nagyon bizakodó vagyok, és az biztos, hogy valami változott.
A kórháznál kiszálltam amíg Ádám parkolt, és bent felejtettem a kocsiban a telefonom. Nem pont oda kellett mennem, mint múltkor, és szinte azonnal sorra kerültem, úgyhogy jól elvesztettük egymást. Az ultrahangos csaj kérdezte, hogy pontosan hogy volt a múltkor, elmagyaráztam neki és kértem, hogy a méhszájat is nézze meg, hogy mennyire van nyitva (Ádám nem szívesen megy el 10 napra, és jó lenne tudni, hányadán állunk, Áginak mondtam, hogy szombaton, mikor Éva, a magyarországi bába kiérkezik, aki itt dúlai minőségben lesz, megkérem, hogy nézze meg, hogyan is vagyunk, de erről Ági lebeszélt, hiszen a vizsgálat maga megindíthatja a szülést. Azt beszéltük meg, hogy ultrahangon megnézetem, mert azt is lehet). Az ultrahangos csaj szerint viszont nem lehet, a belső vizsgálatról meg ugyanazt mondta, hogy az most nagyon rossz ötlet, és ezért azt sem, és akkor sincs baj, ha negyedik gyereknél nyitva van, stb... Azt is előrevetítette, hogy ő nem biztos, hogy jól fogja látni a dolgokat, de ha nem biztos benne, akkor majd idehív egy orvost. Először lent nézte, és együtt láttuk, hogy a koponya egyértelműen lent van, mellette halántéknál pedig beszorulva egy lábacska (természetesen nagyon cuki). Ő bizonytalankodott, hogy akkor most mi van lejjebb, én meg győzködtem, hogy a múltkor ugyanitt két talp volt, és fej sehol. Aztán végigmutogatta a testrészeit, kivéve a fenekét, úgyhogy kértem, hogy nézzük meg a nemét. Erre azt mondta, hogy sajnos ő még nem tud nemet nézni. Egyszer csak a köldököm magasságában de oldalt nagyon megrúgott a Janka, és pont akkor ő is nézte ultrahanggal. Azt mondta, hogy ez egy térd. Erre én meg felvetettem, hogy ha itt a térde, akkor nem lehet lent a talpa. Újra megnéztük, és tényleg, addigra kihúzta. Megmutatta, hogy tudja, miről van itt szó... Akkor kopogtak és kérdezték, hogy én vagyok e bent mert a partnerem idekint van és bejönne. Be is jött a partnerem, akkor gyorsan ő is megnézhette. Az egész azért 3-4 percnél nem tartott tovább, mármint az ultrahang-behatás, és már mehettünk is. Megkérdezte a csaj, hogy elégedett vagyok-e, mert ő nagyon elégedett. Igen, elégedett voltam. Kaptam egy kis jókívánságot, hogy legyen gyönyörű otthoni szülésem, reméli, hogy minden rendben lesz. Megkérdeztem még, hogy szerinte be van-e illeszkedve a medencecsontba a feje, és azt mondta, hogy egész biztos, mert nagyon lent van, többedik gyereknél nem is szokott ilyenkor még lent lenni.
A végén bónusznak, amikor nem jól töröltem le a síkosítót a hasamról, még meg is dícsért, hogy már angolul káromkodom :)